„Én csak jól szeretném magam érezni itt, integrálódni, erre jönnek a rendőrök, és a TEk-kel

                                                                                                                                              fenyegetnek!”

A független és informális Migráns Szolidaritás Csoport Magyarországon élő menekültekből, migránsokból és magyar állampolgárokból áll. A menekültek, migránsok és menedékkérők jogaiért, és a magyar társadalomban és politikában való részvételükért küzdünk immár ötödik hónapja, s egy
szeretetprogramnak nevezett esemény ötlete több hete felbukkant már. Egy olyan napé, amely nem a sokszor gyötrő gondolkodásé, hogyan is lehetne jobb a magyarországi menekülteknek, hanem egy nap, amelyen egyszerűen egymáshoz kerülhetünk közelebb elengedve a napi küzdelmeink terheit.

Mert a bulira eljövő menekülteknek akadnak terheik, többségüknek ugyanis 2013. március 31-ig szólt a Bicskei Befogadó Állomáson való tartózkodásának ideje, s a zene és tánc napján már egy hete éltek bizonytalanságban, nagy többségük nem mozdulva a táborból. Hová is mozdulna, ha a saját lábon álláshoz sem kapja meg az elegendő támaszt az államtól.

Az ötlethez a végső lendületet a Köztér nevű hely adta meg a nyolcadik kerületi Bérkocsis utcában, amit a csoportunk április 3-án próbált ki először. Egyből láttuk, hogy ide a menekültek teljes családjaikkal eljöhetnek, van konyha, számítógépek, elég tér. A szervezés folyt a maga útján, mígnem az esemény iránt nem várt érdeklődők is felbukkantak.

Nevezetesen az esemény előtt két nappal, pénteken egy aggódó hang jelentkezett: a BRFK rendezvényeket biztosító embere, akivel a korábbi demonstrációkon voltunk kapcsolatban, kereste meg egyik tagunkat, s az esemény iránt érdeklődött. Elmondta, hogy a BRFK ügyelete szólt neki erről a rendezvényről, amit a Facebook-on találtak meg, kérdezte, hogy milyen jellegű lesz, köztéren, vagy magántéren, demonstráció-e, vagy sem. A tagunk elmondta, hogy a menekültek és barátaik magánterületen tartanak egy összejövetelt, ám az időjárástól függően elképzelhető, hogy még a II. János Pál pápa térre is kimennénk focizni, egyszóval semmiképpen sem bejelentés-köteles eseményről van szó. A hívást még az állam olykor túlóvó gondoskodásának tekintettük, bár kérdés maradt bennünk, hogy a menekülteken kívül mely más magyarországi társadalmi csoport által szervezett baráti összejövetel miatt kezdenének el telefonálni a rendőrök két nappal az esemény előtt.

A döbbenet azonban ezután jött. Az esemény előtt egy nappal, szombaton ugyanis a bulit hirdető nyilvános Facebook oldalunkra egy ismerősünk kiírta, hogy aznap két rendőr jelent meg a klubhelyiségben a menekültes rendezvény iránt érdeklődve. S az állami rend örök névtelenségbe burkolózó őrei a korán érkező vendégekre jellemzően ajándékul csupán a zűrzavart hozták magukkal.
Az akkor ott lévő emberek visszakérdeztek, hogy miért érdeklődnek az esemény iránt már egy nappal korábban, mire az egyik rendőr azt válaszolta, hogy „csak azért, mert a rendezvényt a TEK (Terrorelhárítási Központ) akarja biztosítani”. Aztán elmentek a névtelenek.

A hír gyorsan terjedt a csoportban: hívtuk egymást, hogy mit tegyünk. Egy dolgot tartottunk szem előtt: minden menekültnek, aki tervezte, hogy eljön, tudnia kell arról, hogy a TEK-esek kijöhetnek, ám azt is, hogy a legtöbb, amit tehetnek az, hogy igazoltatnak minket. A legrosszabb természetesen nem az igazoltatás lenne, hanem a terrort elhárítók félelmet keltő megjelenése: különösen azon személyekben, akiket a származási országukban az állami erőszakszervezetek: a rendőrség,
erkölcsrendészet, katonaság és terrorelhárítás kínzott meg, vetett fogságba, adott esetben ölte meg a családtagjait, barátait. A Bicskei Befogadó Állomás is telve van olyan leggyakrabban PTSD-vel (poszttraumatikus stressz szindróma) és depresszióval diagnosztizált menekülttel, akik az őket ért üldözés következtében kialakult traumát még nem tudták feldolgozni. A két névtelen rendőr fenyegetésében az aljas ez volt: ha a menekültek azon kapják magukat, hogy egy Budapest
belvárosában lévő pincehelyiségben ének, zene és tánc közben rájuk törnek az állam biztonságának őrei, Európa közepén hirtelen megint Afganisztánban, Szíriában, Iránban és Szomáliában érezhetik magukat. S nem csak ők élhetik át megint traumáikat, hanem mi, Budapesten élő külföldiek és
magyarok is belekóstolhatunk, milyen az, amikor ártatlanul gyanúsítanak valakiket gumibottal és fegyverrel kiérkező, maszkos névtelenségbe burkolózó emberek.

A menekültekkel közösen azonban úgy döntöttünk, hogy mivel félnivalónk nincsen, mindenképpen megtartjuk az eseményt, nem rettentenek el minket semmivel. És ha mégis kijönne valaki, legyen rendőr, vagy TEK-es, az esemény után majd megírjuk, mi történt, ahogyan most éppen ezt tesszük.

Végül arra is rászántuk magunkat, hogy jó állampolgár lévén felhívjuk a TEK-et, s beszámolunk az aznapi két rendőr elrettentő fenyegetéséről, és megkérdezzük, valóban tervezik-e, hogy kijönnek. A TEK honlapján megadott telefont egy százados vette fel, aki határozottan elmondta, hogy szó sincsen arról, hogy kijönnének másnap, ők csak akkor mennek ki bárhová, ha hívják őket, s mivel őket senki nem hívta, nem is mennek sehová.

A buli napján a Blaha Lujza téren gyülekeztünk. Nem olyan egyszerű megtalálni a helyet, ezért egy kis ideig álldogálltunk a sarkon, várva az érkező bicskei menekülteket, hogy együtt mehessünk velük. Mikor már elegen összegyűltünk, elindultunk a fiatalabbakkal, három afgán menekült pedig a később érkezőkre várva ott maradt még a téren. Távolodva visszanéztünk még rájuk, s láttuk, hogy két rendőr már ott is van mellettük, s igazoltatja őket. Egyből visszafordultunk, újra kezet fogtunk barátainkkal, s kérdeztük az őket igazoltató rendőröktől, hogy talán az egy hete meghirdetett fokozott lakossági ellenőrzés keretében igazoltatják-e most a menekülteket (lsd.hvg-cikk itt). A két készenléti rendőr hihetően nem tudta, hogy miről beszélünk, ellenben kérdésünkre válaszul elkérték a mi személyi igazolványainkat is. Újabb kérdésünkre elmondták, hogy az eligazításukon kaptak arra parancsot, hogy igazoltassanak itt a Blahán, s arról érdeklődtek, hogy valóban délután 2-től este 10-ig fog-e tartani a menekültes rendezvény. Szinte meg sem döbbentünk már azon, hogy ők is tudnak róla, s hogy célzottan emiatt a baráti összejövetel miatt lettek ideparancsolva, pusztán azért, hogy az emberek pénzén egy baráti összejövetel – Istenem – külföldi és magyar résztvevőit igazoltassák egy szép vasárnap délután. Megkérdeztük, hogy a klubhelyiségbe is kijönnek-e, mire (immár kevésbé hihetően) azt mondták,
hogy nem fognak kijönni. Kérdeztük, hogy miért van egyáltalán szükség az igazoltatásra, s mondták, hogy „hát azért, hogy a konfliktusokat megelőzzék”. Visszakérdeztünk, hogy milyen konfliktusokról beszélnek, hiszen itt barátok összejöveteléről van szó. Mire mondták, hogy „hát ha felöntenek a
garatra, abból lehet probléma”. Mire mondtuk, hogy a muszlim menekültek jellemzően nem isznak alkoholt. De ha innának is…

Visszakaptuk a személyiket, s a villamosmegállókban várakozó embereket kerülgetve a két rendőr spontán felvezetésével lassan ballagtunk a Népszínház utcán, míg a két rendőr ki nem tért utunkból.

A rendőrök persze a buli alatt is megjelentek. Délután 4-5 körül, egy 10-15 fős kisbusszal, amiből gumibottal a kezükben ugrottak ki ketten. A hely azonban magánterület, így nem jöttek be, ám vélhetően eleve nem volt szándékuk behatolni és a helyiségben mindenkit igazoltatni. Ehelyett megkérdezték, hogy tart-e már az esemény, s hogy hányan vannak. Kérdésünkre, hogy számíthatunk-e rájuk újra, nemmel feleltek, ám 15 perccel később visszajöttek, majd megint elmentek.

Eszünkbe jut a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény szabálya, mely szerint:

10. § (1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem
rendelkezik – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel -, a magyar állampolgár jogai illetik meg,
és kötelezettségei terhelik.
(2) A menekült
a) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása, valamint a helyi népszavazás
és népi kezdeményezés kivételével nem rendelkezik választójoggal;
b) nem tölthet be olyan munkakört, illetve feladatkört, továbbá nem viselhet olyan tisztséget,
amelynek ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.
(3) A menekült jogosult
a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a Genfi
Egyezményben foglalt kétnyelvű úti okmányra;
b) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint ellátásra,
támogatásra és szállásra.

A szabály vasárnap csak papíron létezett. Köszönhetően valakiknek, akik nem gondolják, hogy a származási országukban üldözést szenvedett embereket, akiket Magyarország védelemben részesített, egy délutánra békében kellene hagyni, legalább annyi időre, amennyire fellélegezhetnek magyarországi gondjaik szorításából. Nem gondoljuk, hogy a rendőrség találja ki magától azt, hogy lelkes emberek egy csoportját zaklassa. És mi sem azok miatt a rendőrök miatt aggódunk, akiket odaküldtek nekünk, hogy velünk foglalkozzanak, az ő magatartásukat – eltekintve a szinte törvényszerűen bekövetkező egyperces jégkorszakról, ami egy rendőrökkel való találkozással jár– nem kifogásoljuk. Azok miatt aggódunk, akik úgy döntöttek, hogy a rendőröket odaparancsolják hozzánk. Szeretnénk, ha felnőnének. Játszani ugyanis lehet, együtt játszani a politikai közösség összes szereplőjével még ajánlatos is, hiszen nem a mi csoportunk fogja elhárítani a menekültek integrációjának törvényben és az emberek gondolkodásában egyelőre rögzített akadályait. De csak szabályosan és könnyedén érdemes játszani, ahogyan mi is tesszük.

És mindez így is elhomályosul amellett, amiben vasárnap délután órákon keresztül részünk lehetett.

Azt hiszem, egyikőnk sem gondolta volna, hogy ilyen felemelő délutánban lesz részünk, tele tánccal, zenével és énekkel. Sorra álltak be a folyvást tapsoló kör közepére a hazájukban üldözést elszenvedett, itt pedig a hajléktalanságtól fenyegetett menekültek, mozdulataikkal örömöt és bánatot mesélve. Talán a legemlékezetesebb momentum annak a menekültnek a tánca volt, akinek nemrég a bicskei táborhoz kiérkező mentőautóban halva született meg a gyermeke. A férfi a gyermekeivel együtt jött a buliba, s a gyerekek végre több hónap után örülni és táncolni láthatták apjukat.

A menekülteknek sokat jelentett, hogy a nem-menekültek az ő zenéjükre és énekükre táncoltak, ezt külön megköszönték. Lesz még ilyen esemény, amit továbbra is nyilvánosan fogunk hirdetni, mindenkit szeretettel várva, aki békés szándékkal érkezik.

 

                                                                    „ I just want to feel good here and integrate, then the police comes, and threaten us with the TEK (Counter-Terrorism Centre)”                                                                                                                                                                                                                                     

The independent and informal Migrant Solidarity Group consists of refugees, migrants, and Hungarian citizens, all of them living in Hungary. We have been fighting

for the rights of refugees, migrants and asylum seekers, and for their participation in the Hungarian society and politics for five months and we have had the idea to organize a social program for several weeks ago.

A day, which is not solely dedicated to the uneasy brainstorming about how life could be better for the refugees in Hungary, but a day when we can get closer to each other and forget our daily struggle for a few hours. Because the refugees who would come to the party have to carry a lot of burden. Most of them had the right to stay in Bicske Reception Centre till 13th March 2013. On the day of the music and dance they have been living in uncertainty for a week already. Most of them hadn’t left the camp. There is nowhere to go because they are not getting any support from the government to be able to live on their own.

We finally decided to organize the party when we found Köztér in the Bérkocsis street, in the 8th district. We tried it out first on the 3rd of April. We immediately saw that this place could host the refugees with their families. It has a kitchen, computers, and enough space. The organizing was going on when suddenly we had to face some unexpected interest.

Two days before the event, on Friday, we received an apprehensive phonecall from the person who is in charge of security of events from BRFK (Budapest Police Headquarters), with whom we were in contact during our earlier demonstration. He called one of our members and was asking about the event. He said that he was informed about the event from the people on duty at BRFK, they found out about it on Facebook. He asked several questions :what type of event it will be and where it will be, on public space or on private property, will it be demonstration or not. Our member told him that the refugees and their friends will have a gathering on private property, but depending ont he weather, they might go to the II. János Pál pápa square to play football, so it is definitely is not an event that need to be registered with the police.

We still considered the call as an act of the overprotecting care of the government. But we were still wondering for which other friend gatherings, organized by any Hungarian social group other than refugees , would the police call two days before the event ?

But then came the shock. On Saturday, a day before the event, an acquaintance informed us on our public Facebook page advertising the party that day two police officers appeared in the club expressing interest regarding a refugee-event . And these anonymous guard of public safety with their early arrival only caused confusion as usual.

The people present asked them why they were interested in the event already a day early: one of the officers replied that “only because TEK (Counter-Terrorism Centre) wants to provide security to the event. ” Then the people without a name left.

The news spread quickly in the group: we called each other what to do. One thing that was a priority for us:each refugee who was planning to come should know that TEK might turn up, but also that the most they can do is to ask for our papers. This, of course would not be the worst part but the intimidating appearance of the counter-terrorist force: in particular, for the individuals who, in the country of origin, were tortured, thrown into captivity, and whose family members and friends in some case by organizations of state violence (the police, military and counterterrorism forces). The Bicske Reception Center is filled with refugees who have benn diagnosed with PTSD (post-traumatic stress disorder) and depressions who, so far,  have been unable to overcome the traumas caused by their persecution. This is what was really vile in the threats of the two policemen without a name: during music, singing and dancing in a basement club in the downtown of Budapest when suddenly state security raids the event the refugees could have the sensation that they are back in Afghanistan, Syria, Iran, Somalia even if they are in Central Europe. And not only would they relive their traumas again, but also us, foreigners and Hungarians living in Budapest would also get a taste what it’s like when you are innocently suspected by masked men shrouded in anonymity with batons and weapons.

However, we decided together with the refugees that since we have nothing to hide we will not cancel the event, the cannot deter us with anything. And if anyone happens to come, be it police, or TEK, then after the event we will write down what happened, as we are doing it now.

Finally we decided to call the TEK as dutiful citizens would. We wanted to ask them if they really wished to supervise our program and also to inform them about the intimidating visit of the two policemen that day. We called the contact number given on the webpage and the TEK officer in charge affirmed that they had no intention to check upon us. He said they would go only if somebody would have placed a call asking them to help but nobody called them therefore they will not go anywhere.

It was not easy to find the venue of the party so we agreed to meet at the Blaha Lujza Square on the day of the party. We were standing at the corner waiting for some other refugees arriving from Bicske before leaving the square together. When most of the participants had arrived we started to go with the younger ones and three Afghan asylum seekers were left behind on the square to meet and guide the last arrivals. Just shortly after we left two policemen approached them and started to check their IDs. We returned immediately, shook hands with our friends and asked from the policemen if they had any particular reason to check them or it was already part of the nationwide alert on checking people, including refugees . They had no clue what we were talking about and instead of answering our question they asked for our IDs too. We asked them again why they checked us and they said that according to their briefing instructions they had to check refugees on the Blaha Square. They also asked us to confirm if our party will be held from 2.00pm to 10.00pm. It was hardly a surprise that they knew about the event and with using taxpayers’ money these policemen were commanded to come and check people who wanted to meet some other friends – checking identity of local and foreign people on a nice Sunday afternoon instead of dealing with crimes. We asked them if they would appear at the place of the event and they said no but it was hard to believe that. We asked them about their reasons to make these checks and they stated that they did it in order to prevent conflicts. We were wondering what they meant and tried to explain that only friends will get together and there would be no place for conflicts. Then the policemen argued that people could get pretty drunk at such a party. Then we told them that Muslim refugees are not typical alcohol consumers but even if they would drink some, then what???

We got back our IDs and moved slowly away among the people at the tram stop, though the two policemen spontaneously walked us up ahead for a while until they left at the Népszínház Street.

Later the police turned up at the party, of course. In the afternoon, around 4 or 5 PM a police van arrived and two policemen jumped out of that, holding batons in their hands. The venue of the party was private area and supposedly they did not plan to come in to check upon us, but instead they asked if we had started the party already and how many people came. When we asked them if they would come again they said no, however they returned fifteen minutes later then left again.

We recalled the relevant law which says :

’10. §

(1) Unless a rule of law or government decree expressly provides otherwise, except as set out in subsections (2) and (3), a refugee shall have the rights and obligations of a Hungarian citizen.

(2) A refugee 

a) shall have no suffrage except for elections of local municipality representatives and majors, local referenda and public initiative;

b) may not fulfil a job or responsibility and may not hold an office, the fulfilment or holding of which is tied by law to Hungarian nationality.

(3) A refugee shall be entitled to

a) an identity card determined in separate legal rule and a bilingual travel document specified by the Geneva Convention;

b) provisions, benefits and accommodation under the conditions determined in the present Act and in separate legal rule.’

This law existed only in theory this Sunday. Thanks to those people who do not think that these people who suffered persecution in their home country and offered protection by Hungary should be left in peace at least for an afternoon, just to let them to feel relieved for a while and to forget about their everyday problems.We do not think that harassing a group of enthusiastic and peaceful people was invented and planned by ordinary policemen. What’s more, we were not bothered by those policemen and patrols sent out, of course being in contact with a policeman can cause cold moments but eventually they just did their job. We are rather worried about those people who gave the orders to the police to come and check us. They should grow up. It is possible to play and it is advised to play together with all members and participants of the community, especially that it is not our organization alone who will carry out the integration of the asylum seekers and break down the barriers in people’s mind and policy making. Please, play by the rules and be relaxed, just like us.

But all those difficulties are pale in comparison with the fascinating time we spent together Sunday afternoon.

I think none of us expected to have such an uplifting and inspirational afternoon, full with dance, music and singing. Refugees, who suffered persecution in their motherland and threatened by homelessness in Hungary, stepped into the circle of clapping people to dance, expressing their joy and sadness with movements. One of the most memorable moments was the dance of a refugee whose still-born child recently died in the ambulance car at the camp in Bicske. This man came to the party with his children and after many months it was the first time for them to see their father to dance and being happy again.

It meant a lot for the refugees that other non-refugees/locals danced to their music and songs, it was really appreciated by them. We will organize such an event in the future and any peaceful people will be welcomed to join.