Sajtóközlemény-2014.04.05.
“De miért nem?!” – hangzik a kérdése a Bajrami családnak, akiknek a magyar állampolgárság iránti kérelmét harmadszorra utasította el indokolás nélkül a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Continue reading ‘De miért nem?!’ – Migszol videó
Az elmúlt hetekben a Migszol ellátogatott a debreceni menekülttáborba – és ezt folytatni is fogjuk az elérési-programunk részeként. Több, a táborban élő menekülttel találkoztunk, és köszönhetően a Migszol változatos team-jének, képesek voltunk angol, francia, albán, fárszi és arab nyelven kommunikálni. A mostani rövid riportunkat újabbak követik majd, amelyekben megosztjuk a mi és a debreceni táborban élők tapasztalatait.
A debreceni tábor háttere
A tábor több ok miatt is speciális. Nemcsak azért, mert a legnagyobb menekülttábor Magyarországon, és ennek köszönhetően a média is jobban ráfigyel, különösen a helyi, regionális médiumok. Ez volt helyszíne a szélsőjobboldali Jobbik támogatói, illetve paramilitáris szárnyuk, a Magyar Gárda által szervezett tábor-ellenes tüntetéseknek is.
Fontos megemlíteni, hogy a tábornak nagyon bizarr, különös elrendezése van: a nyitott tábor közepén egy őrzött szállás is működik (az oda zártak számára igazából ez egy börtön). Ez az elrendezés nagyon erős pszichológiai nyomással bír, mindenkire hatással van a táboron belül; azokra is, akik a nyitott táborban élnek, a bezártakra is, sőt, még a tábor személyzetére és az őrségre is.
Azok, akik a nyitott táborrészben élnek, tudják, hogy amennyiben “rosszul viselkednek”, akár a zárt részlegbe is átkerülhetnek (a MigSzolnak többen is beszámoltak erről).
Azok, akik a zárt gyűjtőközpontban vannak, látják, ahogy ablakuk alatt más menekültek és menedékkérők szabadon sétálnak – gyakran azt sem tudják, ők miért vannak bebörtönözve.
Másrészről pedig, az őrzött szállás létezése a nyitott táboron belül különös cselekedetre csábítja az őröket, az angol nyelvben ennek “power tripping” a neve. A szótár (Thesaurus) definíciója szerint ez egyfajta hatalommal való visszaélés, pusztán azon „öröm” által vezérelve, hogy mások felett ellenőrzést, kontrollt tud gyakorolni valaki.
A táborban élők és dolgozók közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyokkal járó légkört a zárt gyűjtőközpont baljós jelenléte még rosszabbá tette.
In recent weeks, Migszol started visiting the refugee camp in Debrecen – and, as a part of our outreach strategy, we will continue the visits in the future. We met with many refugees who live inside the camp, and thanks to our diverse MigSzol team, we were able to communicate with people in English, French, Albanian, Farsi and Arabic. This small report is the first of many to come, outlining and sharing our experiences of people who live within the Debrecen camp. Continue reading Migszol látogatás a debreceni menekülttáborban – I. részMigszol visits refugee camp in Debrecen – Part One
Mi itt Magyarországon a menekültként elismert embereket is a hajléktalanságba taszítjuk. Az utóbbi években sok menekült tipikus életútja ez volt: papírok nélkül Magyarországra érkezve 1-12 hónap őrizettel fogadtuk őket, mely során gumibottal hergeltük, majd nyugtatókkal nyugtattuk őket. Az őrizetből kikerülve a nyílt táborokban a többszáz, immár menekültként elismert embert kettő-három készséges szociális munkással fogadtuk, akik helyett évente újakat veszünk fel, hiszen nem is vártuk el tőlük, hogy ilyen kevés kollégával győzzék a menekültek támogatását lakhatásuk és megélhetésük keresésében.
2013-ban kb. 100 Afganisztánból hozzánk érkezett menekültnek lett elege az ígéreteinkből, és ment Németországba tiltakozva az általunk nyújtott kilátástalansággal szemben. Ők a bicskei tábor lakói voltak azelőtt, azé a táboré, ahol többségében azokat tartjuk, akik bebizonyították, hogy hazájukban üldözték őket, és akiknek ezért magyar személyi igazolványt adtunk. A 100 afgán menekült polgártársunk mellett többszáz szintén menekült polgártársunk hagyott itt bennünket, szintén Nyugatra távozva, akik nem akarták megvárni, vagy újraélni a hajléktalanság tapasztalatait.
2013-ban Bicskéről erőszakkal, rendőrökkel egyetlen menekültet sem dobtunk ki az utcára. Kissé nyomatékos ráhatással igen. Aki bedőlt neki, mehetett a hajléktalanszállóra. Nem a legideálisabb hely a menekültek integrációjára, dehát istenkém. Ezzel legalább őszintén elismertük, hogy aki hazájában is kiszolgáltatott, az nálunk is az, kezdjen mindent előről, sőt még előbbről.
2014. február 28. A bicskei tábor lakóinak eddig a napig adunk ultimátumot, hogy kiköltözzenek a táborból. 15 nappal az utolsó nap előtt azt még nem mondtuk meg nekik, hogy ehhez mikor kapnak támogatást, csak megmondtuk nekik, hogy ne türelmetlenkedjenek annyit.2013-ban és 2014-ben a balassagyarmati szállóról viszont raktunk ki rendőrökkel menekülteket. Ők szintén a világ legveszélyesebb országaiból jöttek hozzánk, de a téli fagytól és a hajléktalanokat kriminalizáló önkormányzat egyenruhás végrehajtóitól mégsem kell annyira félniük, mint egy tálibtól, vagy a szíriai generálisoktól, nem igaz?
Nem, nem igaz. Az éghajlat változott, a félelem megmaradt.
A Migráns Szolidaritás Csoport is tiltakozik a hajléktalanságot kriminalizáló politika ellen.
Csoportunk résztvesz A Város Mindenkié Csoport tüntetésén, február 22.-én. hogy együtt tiltakozhassunk a hajléktalanok zaklatása és kriminalizálása ellen.
Here in Hungary we push recognized refugees into homelessness. Over the past few years the typical way of life for many refugees was the following: when they arrive without papers we give them 1-12 months of detention, during which we threaten them with batons and calm them down with sedative pills. After their jailing and we recognise that they are actually refugees, we then welcome them to an open camp and are helped by 2 or 3 social workers — who are replaced annually, because we can not expect such few social workers to really help refugees in their needs of housing and a subsistence amount of social benefits in their new home of Hungary.
In 2013 about 100 refugees, who came to Hungary from Afghanistan, got tired and frustrated with our empty promises, and left Hungary for Germany as a protest against the desperation that we provide them, so well. Before they left they were residents of the camp in the small Hungarian town of Bicske — within that camp live refugees who have proven to us that they were persecuted in their home country, and because of that we give them Hungarian identity cards. Along with those 100 Afghan refugees, hundreds of our refugee residents leave us towards the West, they did not want to wait and have to relive the experience of homelessness that we generously offer.
In 2013 we were generous and, of course, did not use the police to forcibly throw these refugees into the street. Even though, in reality, we did persuade them with a vigorous effort to leave by confusing and frustrating them. Those refugees who fell for our subtle tricks went to the homeless shelters that we pushed them towards. This is not the most ideal place for the ‘integration’ of refugees into Hungarian society, but my goodness they should be thankful for what we offer! In this way, at least, we welsome those who were vulnerable in their own homelands, even if ironically they are still vulnerable in their new home of Hungary.
28th of February, 2013 — this was the deadline we gave to them to move out of the Bicske camp. Of course, 15 days before that last day we didn’t bother to tell them, how they could get social support etc, we only asked them to be impatient with us.
During 2013 and 2014, however, we did throw out refugees with the help of our police. These people also came to us from the world’s most dangerous places, but now they can live in less fear from our winter frost and the police’s enforcement of the government’s new anti-homeless laws — better this than the Taliban or another Syrian atrocity, right? No, it’s not right. Their current climate may have changed but the fear still remains.
The Migrant Solidarity Group of HUngary (Migráns Szolidaritás Csoport) also opposes the Hungarian government’s policy of criminalising homelessness and supports A Varos Mindenkié’s (The City Is For All) ‘International protest against the criminalization of homelessness in Hungary (February 13-15)’.
MigSzol will be going to the AVM protest this February 22, 2014, Budapest — more info:
http://avarosmindenkie.blog.hu/2014/02/16/zarka_helyett_berlakast
On the 18th of January 2014 some of the asylum-seekers living in the Vámosszabadi open camp invited Migráns Szolidaritás Group (Migszol) to visit them. While Migszol was waiting for their contact, D., in front of the camp, the local police came and after 15 minutes the police left since there was no trouble. (Reminder: MigSzol article on demonstrations that happened in Győr and Vámosszabadi against the camp opening).
General conditions in the camp
The general conditions in the Vámosszabadi camp seemed better than the ones in Bicske or Debrecen. This might be the result of the campaign of the locals who did not want the camp to open up – Immigration Office (OIN) wanted to make sure that the villagers have no reason to complain about the state the camp is in.
According to D. the number of people living in the camp was up to 200 persons last September. There are now around 40 people. They are mainly coming from Ghana, Nigeria, Senegal and Kosovo but recently some people from Afghanistan arrived as well. Families with children stayed in the camp too. Currently there is a lot of free capacity. According to MigSzol the minimum obligation of the state should be that if there is free capacity in the open camps, the state must free the asylum-seekers from the jails and transfer them to the open camps.
There are six social workers in Vámosszabadi. They help in case of problems with doctors, give out hygienic products such as shampoo and soap, help with immigration issues and organise activities every week. They also give one hour of Hungarian lesson per week.
There is Internet access for the asylum-seekers in the camp, even though we were told that the connection is really slow. There is a common room with heater where people can gather together. A free bus to the city is available for the asylum-seekers. It leaves every day at 14:00 from the camp and comes back at 17:00. The people we meet had only nice experiences with the inhabitants of Győr so far.
MigSzol is happy to see that the conditions are generally better than in other camps, however the group thinks that they are still not adequate. MigSzol believes that living in a camp – segregated space – is not a good solution. The camp is 45 minutes walk outside of the city (with only one bus a day). It makes integration impossible and social interactions almost nonexistent. There is no space next to the camp to sit down for a drink, nor there is a place to buy food from.
The access to health care is problematic. A doctor comes every day from 14:00 to 14:30. The nurse stays longer. When they need to visit a specialist, the doctor takes the appointment for them. The procedure is really long; usually in between two to three weeks. The camp doctor gives them only painkillers.
In Vámosszabadi the staff provides the food. In other camps the refugees and asylum-seekers receive money for it. The asylum-seekers told us that they preferred the money system since they could cook their own food and/or decide to phone their families or lawyers. The food is now made by the camp’s cook. The asylum-seekers have a lot of problems with that, for example only Hungarian dishes are served, food they are not used to. For this reason some of them talked with the administration explaining that they would rather receive some money or at least cook for themselves. They were told that the cooks have a contract with the camp so they cannot fire them or change the conditions. Thinking that it is not fair if the cooks lose their job, some asylum-seekers volunteered to participate in the cooking so the dishes are now as they know and like.
D. and his friends said that they did not have enough winter clothes but Caritas gave them some. They reported that they are really worried about their future. MigSzol advised them to contact the Hungarian Helsinki Committee (HHC) lawyers to help them for their asylum process – specially for appealing in case of negative answer. They did not know how to get in contact with HHC (they have no money to buy credit for their phones).
MigSzol was informed that the police came twice in the last month to bring asylum-seekers from Vámosszabadi to a detention centre. These events created a stressful environment for those people living in the camp, thinking that they will be the next one.
At the same time the difficulties of living together was made easier thanks to a spontaneous organisation within the camp. Four month ago tensions and fights rose in between the persons living in the camp (different habits, different cultures…). They decided to meet and organise “a leader” for each nationality. If someone had a problem he would refer to his “leader” and then the leader talked with the other communities. The tensions stopped.
General facts regarding the asylum-seekers in Vámosszabadi
Access to legal support is difficult for asylum-seekers. D. took a private lawyer. He did not know about HHC when he needed it. He contacted this lawyer when he had problem in Debrecen camps. The lawyer is in Budapest. D. has to leave in the morning and come back at night in the camp whenever he needs to meet him. He pays from his personal money.
Not all people arriving in Europe or Hungary are aware of what the refugee status is – legally speaking. Some people did not know about the existence of Hungary before coming. Those people fleeing their country arrive to Europe and are trapped in a complicated system involving European and Hungarian legislation. That makes the entire asylum process even more difficult. Some people don’t know about their rights. This is also due to the lack of translated documents provided to migrants.
Finally the lack of information regarding their personal case of asylum procedure also creates a lot of stress. They spend a lot of time waiting for news. MigSzol provided some information and tried to answer some of their questions but insisted on saying that every case is different. There is not one answer. Last year there were 10 times more applications than usual in Hungary and this has probably caused the procedures to slow down.
In the end, even though the conditions in Vámosszabadi camp are generally better than in other camps in Hungary, the poor health access, the food issue, the confusion regarding laws and the lack of translated information make the process of asylum seeking long and stressful for those people who left their home hoping for a safer life.
Pontosan 22 évvel ezelőtt, 1992. február 4-én Solt Ottilia, az SZDSZ parlamenti képviselője a Belügyminiszert vonta kérdőre azzal az 57 kínai állampolgárral kapcsolatban, akiket Magyarország Kínába toloncolt vissza, és akiket megérkezésükkor megalázó bánásmódban részesítettek.
Solt Ottilia nem fogadta el a miniszter üres válaszát, és ezt válaszolta: “Ami a konkrét válaszokat illeti, a belügyminiszter úr megfeledkezik arról, ami – nem is olyan régen – ebben az országban folyt. Mi nagyon jól emlékszünk azokra a magyar állampolgárokra, akiket a testvéri Ausztria diszkréten visszatoloncolt ide – miközben a magyar hatóságok, természetesen, fogadták ezeket a magyar állampolgárokat, miközben az ő útlevelük visszatérérsre jogositotta őket, és miközben nem azonnal vették őket börtönbe, csak éppen a III/III-as szállt rá azokra, akikről diszkrét jelzés érkezett, hogy tudniillik kérték külföldön
maradásukat, és ezt nem kapták meg.”
(…)
“Elképzelhető tehát, hogy nagyobb körültekintéssel kellene dönteni, mielőtt bérelt repülőgépen, a kommandóegység kiséretében “nyújtjuk át” kommunista diktatúrák hatóságainak a kezébe azokat az állampolgárokat, akiknek a sorsáról nem fogunk hiteles tájékoztatást kapni a továbbiakban.”
(1992. január 3-án Magyarország 57 kínai állampolgárt toloncolt vissza a Kínai Népköztársaságba. Mindannyian érvényes útlevéllel és tartózkodási engedéllyel érkeztek Magyarországra, amelyek később lejártak az itt-tartózkodásuk ideje alatt. Az őket kísérő emberek beszámolója szerint rögtön a repülőtérre érkezésükkor kínai hivatalnokok vették körbe őket, akik a hidegben guggoltatták őket, amíg csak jelen voltak a megalázó bánásmód szemtanúi.)Exactly 22 years ago, on 4 February 1992, Ottilia Solt, an MP from the Liberal Democrats questioned the Minister of Interior about 57 Chinese people who were deported from Hungary to China and were facing degrading treatment upon their arrival.
Ottilia Solt did not accept the Minister’s empty answer, and said: “Regarding the concrete answers, the Minister of Interior forgets what – not even a long
time ago – has happened in this country. We remember very well those Hungarian citizens who were discreetly deported by the brotherly Austria – while the Hungarian authorities certainly received these Hungarian citizens, while their passports made them able to return to Hungary, and while they were not taken to prison immediately, just the III/III-unit (the Hungarian national security during the Communist times) jumped on those, who – according to a discreetly given information about them – asked for a permission to stay abroad but did not get it.”
(…)
It is imaginable therefore, that the authorities would decide more carefully before we – in rented airplanes, escorted by commando units – “deliver” those citizens in the hands of the authorities of communist dictatorships, whose later fate will not be revealed to us in a trustworthy way.”
(On 3 January 1992 Hungary deported 57 Chinese citizens to The People’s Republic of China. They all came to Hungary with valid passports and residence permits which later expired during their stay. According to some people who escorted them to China, the deported people were immediately surrounded by Chinese officials who ordered them at the airport to crouch in the cold.)
2013. december 2-án a Migráns Szolidaritás Csoport egy nyílt levelet tett közzé, melyben a Bicskei Befogadó Állomáson szolgálatot ellátó rendőrök jelenlétéről írtunk, amely a menekültek elmondása szerint megfélemlítő hatással van rájuk a táborban töltött mindennapjaik során.
A nyílt levélben – amelyet a rendőrségnek és az ügyészségnek is elküldtünk – egy afgán személlyel történt eseményről is beszámoltunk, aki az Átlátszó videóján nyilatkozik egy rendőri intézkedés során szerzett sérüléséről. A Csoportunknak az eseménnyel kapcsolatban 2013 októberében információt adó menekültek véleményét a nyílt levélben is leírtuk, mely szerint az afgán menekült kezét a rendőrök eltörték az intézkedés során.
A levél és az Átlátszó videója alapján a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség elrendelte a nyomozást ismeretlen tettes ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt. A nyomozás elrendelését üdvözlendőnek tartjuk, ezzel a nyomozó hatóságok igazolják, hogy komolyan veszik az ügyet. Az Ügyészség Csoportunkat is megkérte arra, hogy szolgáltassunk információt az afgán menekült adataival kapcsolatban. Mivel a sérülést szenvedett menekülttel korábban nem álltunk kapcsolatban, utólag kaptuk meg más menekültektől a nevét, akik viszont már nem tudták megerősíteni a korábbi véleményt, mely szerint a menekült kezét a rendőrök eltörték volna.On 2 December 2013 the Migrant Solidarity Group has published on our website an open letter, in which we are writing about the police presence in the Reception Centre for Refugees in Bicske, because according to the refugees the presence of the police has a threatening effect on their everyday lives.
In the open letter – which we also sent to the police and the prosecution – we also report about an incident with an Afghan refugee, who speaks on the video made by Átlátszó. He is saying on the video how his arm got injured while the police wanted to break up a fight between other refugees.
The Migrant Solidarity Group received information about the same incident from other refugees in October 2013, and in the open letter we also wrote the opinion of the refugees, according to which the police broke the arm of the Afghan refugee.
Based on the open letter and the video made by Átlátszó, the prosecution started an investigation against an unknown offender because of ill-treatment in official proceedings. The Migrant Solidarity Group welcomes the attitude of the prosecution, because this shows that the prosecution treats the case seriously. The prosecution also requested information from our Group about the Afghan refugee. Since the Migrant Solidarity Group has not been in contact with the Afghan refugee, we received his data about other refugees, who did not confirm that the police broke the arm of the Afghan refugee.
Tisztelt Bicskei Rendőrkapitányság!
Tisztelt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal!
A Bicskei Befogadó Állomáson tartózkodó menekültek arról számoltak be a Migráns Szolidaritás Csoport tagjainak, hogy a közelmúltban a bicskei táborban szolgálatot ellátó rendőrök jelenlétét különösen súlyos sérelemként élik meg. A pár száz négyzetméternyi tábor területén a naponta akár 10-30 rendőr jelenléte ugyanis szorongást és értetlenséget vált ki belőlük. Szorongást a rendőrök puszta jelenlététől, mert köztudott, hogy a menekültek nem véletlenül hagyták el hazájukat, legtöbbször az állami hatóságok fegyveres-egyenruhás tagjai üldözték őket vallásuk, nemük, fajuk, politikai véleményük, vagy bármilyen egyéb
társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt. Értetlenséget pedig azért, mert senki sem érti, hogy ahol nem bűncselekményeket elkövető személyek élnek, ott miért van szükség ilyen mértékű rendőri jelenlétre.
„Most börtönben vagyunk?” – tette fel a kérdést egy menekült gyermeke a minap, és szülője nem tudta könnyen megnyugtatni gyermekét. Continue reading Nyílt levél a Báh-nak és a bicskei rendőrkapitányságnak a rendőrjelenlétről
To the Police Office of Bicske
To the Office of Immigration and Nationality
The refugees in the Bicske Reception Centre have informed the members of the Migrant Solidarity Group that they the recent presence of the police inside Bicske camp is causing them great grievances. Every day, within the area of mere several hundred square meters of the camp the presence of 10 to 30 policemen triggers anxiety and bewilderment among them.
Anxiety from the mere presence of the police as it is well known that the refugees have not accidentally left their homeland. They mostly fled from armed members of the public authorities in uniform who persecuted them because of their religion, gender, race, political opinion or because of their membership of any other social group.
They feel bewilderment because no one can understand why there is a need for such a high level of police presence in a place where nobody has committed any criminal acts.
“Are we now in prison?” – a refugee child asked this question the other day and her parents could not really reassure the child. Continue reading Open Letter to the OIN and Bicske police regarding police presence in Bicske camp
Tudomásunkra jutott, hogy 2013. október 27-én rasszista indíttatású erőszakos támadás ért egy menekültet Bicske városában (propeller.hu).
A rendőrség hivatalos honlapján is megjelent egy nyilatkozat a támadásról azzal a címmel, hogy “Rendőrkézen a bántalmazók”, majd néhány mondattal később a rendőrségi nyilatkozat ellentmond önmagának: “A két férfit a nyomozók gyanúsítottként hallgatták ki felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt, majd szabadon bocsátották őket.” – tudjuk meg a rendőrségtől (police.hu).
A rendelkezésre álló információk alapján azonban – melyek ellentmondanak a rendőrség szerint elkövetett garázdaság bűncselekményének – a két támadó a garázdaságnál sokkal súlyosabb bűncselekményt, a közösség tagja elleni erőszakot követhették el felfegyverkezve, melyet a törvény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntet.
Hangsúlyozzuk, hogy minden menekülő embernek joga van Magyarországon menedékjogot kérni, és kinyilvánítjuk a szolidaritásunkat az összes Magyarországon élő menedékkérővel és menekülttel. Szeretnénk továbbá mindenkit emlékeztetni, hogy Magyarországnak nemzetközi jogi kötelessége az emberhez méltó körülmények biztosítása a menedékkérők és a menekültek részére is.
Tudomásunk van arról, hogy a támadás helyszínén több térfigyelő kamera is működik, ezért kérjük, hogy ezen felvételeket is vegyék figyelembe a nyomozás során.
Követeljük továbbá, hogy annak érdekében, hogy ezek a személyek ne követhessenek el újabb rasszista támadást menekültekkel szemben, a nyomozóhatóság indítványozza az előzetes letartóztatásukat. A Migráns Szolidaritsá Csoport felhívja a magyar hatóságokat arra, hogy teljes mértkében tárják fel a múlt vasárnapi támadás okát és tényállását.
Bízunk benne, hogy a helyi nyomozóhatóság mindent megtesz ennek érdekében, és bízunk benne, hogy a magyar hatóságok elítélik az efféle idegengyűlölő támadásokat.
Budapest, 2013. október 31.
It has come to our attention (propeller.hu) that on 27 October, 2013 there were racist violent attacks against a refugee in Bicske, Hungary. The official website of the police also released a statement about the criminal acts, with the headline, that the suspects are in the hands of the police (police.hu). The statement of the police then contradicts itself by concluding, that two men are suspected with breaching the peace with arms, and they were set free by the police.
However, based on the information available, there is a reasonable suspicion that the two attackers were armed and they committed the criminal offence of “violence against a member of a community”, a hate crime which can be punished by 2-8 years of imprisonment. We emphasize that all refugees have the legal right to seek asylum in Hungary, express our solidarity with them and remind that under international law, Hungary is obliged to provide respectable living conditions for all asylum seekers and refugees.
We are informed that the area where the attacks happened are recorded with public cameras, therefore we are asking the police to use these recordings during the investigation, and to prevent the racist attackers from committing hate crimes again, initiate the pre-trial detention of the suspects. Migráns Szolidaritás is calling on Hungarian authorities to fully investigate the incident that took place last Sunday.
We trust that the local police is doing everything to find out what was the course of actions that led to the violence, and that the Hungarian authorities denounce this. Budapest, 31 October, 2013 Migrant Solidarity Group