All posts by sidonie

Blog

A Migráns Szolidaritás Csoport találkozója a vámosszabadi “nyitott menekülttábor” lakóival Migráns Szolidaritás Group meets with asylum seekers in Vámosszabadi “open camp”

2014. január 18-án néhány, a vámosszabadi menekülttáborban élő menedékkérő meghívta a Migráns Szolidaritás Csoportot (MigSzol), hogy látogassák meg őket. Mialatt a MigSzol a tábor előtt várta a kapcsolattartó személyt, D.-t, a rendőrség is megérkezett, majd negyedóra múltán távozott, mivel semmilyen rendzavarás nem történt.

Általános körülmények a táborban

Az általános körülmények a vámosszabadi táborban jobbnak tűnnek, mint a hasonló, bicskei vagy debreceni menekültszállón. Ez talán annak az eredménye, hogy a helyiek tiltakoztak a szálló létrehozása ellen, és a Bevándorlási Hivatal biztos akart lenni abban, hogy a falubeliek nem fognak panaszkodni a táborban uralkodó állapotok miatt.

D. elmondása szerint a múlt év szeptemberében sem volt több a táborban élő emberek létszáma 200-nál. Jelenleg körülbelül 40-en vannak. A többségük Ghánából, Nigériából, Szenegálból és Koszovóból, de nemrégen érkeztek néhányan Afganisztánból is. Gyermekes családok is tartózkodnak a táborban. Nagyon sok a szabad kapacitás. A Migszol álláspontja szerint az állam alapvető kötelessége lenne, hogy amennyiben a nyitott táborokban van fölös férőhely, akkor lehetővé tegyék, hogy a börtönben tartott menedékkérőket szabadon engedjék és a nyitott táborokban helyezzék el.

Hat szociális munkás van Vámosszabadiban. Segítenek eligazodni, amennyiben orvosi ellátásra van szükség, tisztálkodási szereket (sampon, szappan) adnak, bevándorlási ügyek intézésében segítenek és programokat szerveznek minden héten. Szintén ők biztosítanak heti egy óra magyar nyelvleckét.
Az internet hozzáférés a menedékkérők számára biztosított, habár nekünk elmondták, hogy a sebessége nagyon lassú. Van egy közös, fűtött nappali, ahol a táborban élők összegyűlhetnek. Az ingyenes buszjárat a városba szintén elérhető a mendékkérőknek. Naponta, délután 2-kor indul a táborból és délután 5-kor vissza. A tábor lakóinak eddig csak pozitív tapasztalataik vannak a győri lakosokkal.

A MigSzol örömmel látta, hogy a körülmények alapvetően jobbak a többi, hasonló táborokhoz képest, azonban a Csoport szerint még így sem megfelelőek. A Migszol nem gondolja, hogy elkülönítve és táborban élni, az jó megoldásnak nevezhető. A tábor 45 percnyi gyaloglásra van a várostól, napi egy buszjárat biztosított. Emiatt az integráció ellehetetlenül és a szociális kapcsolatok minimálisak. A tábor közvetlen környezetében nincs egy olyan hely, ahová be lehet ülni egy ital mellett elbeszélgetni, nincs egy bolt, ahol élelmet lehet vásárolni.

Az orvosi ellátáshoz való hozzájutás is körülményes. A doktor minden nap délután 14.00 és 14.30 között rendel. A nővér valamivel tovább marad. Amikor szakrendelésre kell menni, a doktor írja meg a beutalót. Az egész procedúra meglehetősen hosszú és rendszerint két-három hétbe telik. A táborban rendelő doktor csak fájdalomcsillapítót ad.
Vámosszabadiban a személyzet adja az ételt. Más táborokban a menekültek és a menedékkérők pénzt kapnak e célra. A menedékkérők elmondták, hogy jobbnak tartják, ha pénzt kapnak élelemvásárlásra, mert így saját maguknak tudnak főzni és a maradék pénzből fel tudják hívni telefonon a családjukat vagy az ügyvédjüket.

Az ételt a tábor szakácsai főzik. A menedékkérőknek sok problémája van ezzel, mert eleinte például csak magyaros ételek készülnek, amelyhez nem szoktak hozzá. Emiatt többen kérték, hogy pénzt kaphassanak a saját élelmezésükre, vagy hogy legalább engedjék meg, hogy maguk főzzenek. Azt mondták nekik, hogy a szakácsoknak munkaszerződésük van, és a tábor nem rúgathatja ki őket, emiatt nem lehet változtatni az élelmezés módján. Mivel maguk az menedékkérők is úgy gondolták, hogy nem lenne tisztességes, ha a szakácsok elveszítenék a munkájukat, többen is önkéntesen felajánlották, hogy segítenek a konyhán a főzésben, és mostanra már az ételek olyanok, amelyeket ők is ismernek és szeretnek.

D. és a barátai elmondták, hogy nem volt elég téli ruhájuk, de a Caritas adott nekik valamennyit. Azt is elmondták, hogy nagyon aggódnak a jövőjük miatt. A MigSzol azt tanácsolta nekik, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédeivel, akik segíthetnek nekik a menedékkérő-procedúrában – különösen akkor, ha elutasították őket. Nem tudták, hogy hogyan lehet a Helsinki Bizottságot elérni (és nem volt pénzük a telefonkártya feltöltésére).
A MigSzol megtudta, hogy a rendőrség havonta kétszer jön ide, hogy menedékkérőket vigyenek át Vámosszabadiból egy zárt gyűjtőtáborba. Ezek az átszállítások nagyon feszültté teszik a hangulatot a táborban, mindenki arra gondol, hogy ő lehet a következő.

Ugyanakkor a sokféle ember együttéléséből adódó nehézségek lecsökkentek a táboron belüli spontán önszerveződésnek köszönhetően. Négy hónappal korábban sok volt az összetűzés a táborlakók között (különböző szokások, más kultúrák…) Aztán saját maguk, egy közösen megszervezett találkozón úgy döntöttek, hogy minden népcsoport megválasztja a maga vezetőjét, és ha valakinek problémája van, akkor azt tudatja a vezetőjével, aki pedig megbeszéli azt a többi közösséggel. A feszültség ennek köszönhetően megszűnt.

Általános tények a Vámosszabadiban élő menedékkérők meglátása szerint

A jogi segítség igénybevétele nehéz a menedékkérők számára. D. magánügyvédet fogadott, mert nem tudott a Helsinki Bizottságról, amikor szüksége lett volna rá. Akkor bízta meg ezt az ügyvédet, amikor a debreceni táborban lakott és problémája adódott. Az ügyvéd budapesti. D. reggel tud távozni és éjszakára kell visszaérnie, amikor találkozója van a jogi képviselőjével, és a saját pénzéből fizeti az utakat.

Nem minden ember tudja Európába vagy Magyarországra érkezve, hogy jogi értelemben mit értünk menekült-státusz alatt. Néhányan Magyarország létezéséről sem hallottak korábban. Ezek az emberek a hazájukból menekültek el, Európába értek, és egy komplikált rendszer csapdájába estek, az európai, illetve magyar törvényeknek és szabályozásoknak köszönhetően. Mindez pedig magát a menedékkérést teszi még nehezebbé. Néhányan semmit nem tudnak az alapvető jogaikról. Ez köszönhető annak is, hogy nem biztosított a hivatalos papírok, döntések lefordítása a migránsok nyelvére.

Az információ hiánya a saját menedékkérésük ügyében nagyon sok stresszt okoz. Rengeteg idő telik azzal, hogy várják a híreket az ügyükben. A MigSzol tagjai látogatásuk alatt hasznos információt nyújtottak, illetve próbáltak néhány kérdést megválaszolni, de mindig kiemelték, hogy minden egyes eset különböző, és nincs egy, általános válasz. A tavalyi évben pedig a menedékkérések száma megtízszereződött a korábbi időszakhoz képest, talán ez is az oka, hogy az elbírálás időtartama hosszabbodott.

Összegezve elmondható, hogy az általánosságban jobbnak mondható körülmények ellenére a szegényes egészségügyi-ellátás, az élelmezésbeli gondok, az összezavarodottság a törvények és a fordítás nélküli információk miatt a menedékkérés egy hosszadalmas és stresszel teli folyamat azoknak az embereknek a számára, akik egy jobb élet reményében távoztak országukból.
On the 18th of January 2014 some of the asylum-seekers living in the Vámosszabadi open camp invited Migráns Szolidaritás Group (Migszol) to visit them. While Migszol was waiting for their contact, D., in front of the camp, the local police came and after 15 minutes the police left since there was no trouble. (Reminder: MigSzol article on demonstrations that happened in Győr and Vámosszabadi against the camp opening.

General conditions in the camp

The general conditions in the Vámosszabadi camp seemed better than the ones in Bicske or Debrecen. This might be the result of the campaign of the locals who did not want the camp to open up – Immigration Office (OIN) wanted to make sure that the villagers have no reason to complain about the state the camp is in.

According to D. the number of people living in the camp was up to 200 persons last September. There are now around 40 people. They are mainly coming from Ghana, Nigeria, Senegal and Kosovo but recently some people from Afghanistan arrived as well. Families with children stayed in the camp too. Currently there is a lot of free capacity. According to MigSzol the minimum obligation of the state should be that if there is free capacity in the open camps, the state must free the asylum-seekers from the jails and transfer them to the open camps.

There are six social workers in Vámosszabadi. They help in case of problems with doctors, give out hygienic products such as shampoo and soap, help with immigration issues and organise activities every week. They also give one hour of Hungarian lesson per week.

There is Internet access for the asylum-seekers in the camp, even though we were told that the connection is really slow. There is a common room with heater where people can gather together. A free bus to the city is available for the asylum-seekers. It leaves every day at 14:00 from the camp and comes back at 17:00. The people we meet had only nice experiences with the inhabitants of Győr so far.

MigSzol is happy to see that the conditions are generally better than in other camps, however the group thinks that they are still not adequate. MigSzol believes that living in a camp – segregated space – is not a good solution. The camp is 45 minutes walk outside of the city (with only one bus a day). It makes integration impossible and social interactions almost nonexistent. There is no space next to the camp to sit down for a drink, nor there is a place to buy food from.

The access to health care is problematic. A doctor comes every day from 14:00 to 14:30. The nurse stays longer. When they need to visit a specialist, the doctor takes the appointment for them. The procedure is really long; usually in between two to three weeks. The camp doctor gives them only painkillers.

In Vámosszabadi the staff provides the food. In other camps the refugees and asylum-seekers receive money for it. The asylum-seekers told us that they preferred the money system since they could cook their own food and/or decide to phone their families or lawyers. The food is now made by the camp’s cook. The asylum-seekers have a lot of problems with that, for example only Hungarian dishes are served, food they are not used to. For this reason some of them talked with the administration explaining that they would rather receive some money or at least cook for themselves. They were told that the cooks have a contract with the camp so they cannot fire them or change the conditions. Thinking that it is not fair if the cooks lose their job, some asylum-seekers volunteered to participate in the cooking so the dishes are now as they know and like.

D. and his friends said that they did not have enough winter clothes but Caritas gave them some. They reported that they are really worried about their future. MigSzol advised them to contact the Hungarian Helsinki Committee (HHC) lawyers to help them for their asylum process – specially for appealing in case of negative answer. They did not know how to get in contact with HHC (they have no money to buy credit for their phones).

MigSzol was informed that the police came twice in the last month to bring asylum-seekers from Vámosszabadi to a detention centre. These events created a stressful environment for those people living in the camp, thinking that they will be the next one.

At the same time the difficulties of living together was made easier thanks to a spontaneous organisation within the camp. Four month ago tensions and fights rose in between the persons living in the camp (different habits, different cultures…). They decided to meet and organise “a leader” for each nationality. If someone had a problem he would refer to his “leader” and then the leader talked with the other communities. The tensions stopped.

General facts regarding the asylum-seekers in Vámosszabadi

Access to legal support is difficult for asylum-seekers. D. took a private lawyer. He did not know about HHC when he needed it. He contacted this lawyer when he had problem in Debrecen camps. The lawyer is in Budapest. D. has to leave in the morning and come back at night in the camp whenever he needs to meet him. He pays from his personal money.

Not all people arriving in Europe or Hungary are aware of what the refugee status is – legally speaking. Some people did not know about the existence of Hungary before coming. Those people fleeing their country arrive to Europe and are trapped in a complicated system involving European and Hungarian legislation. That makes the entire asylum process even more difficult. Some people don’t know about their rights. This is also due to the lack of translated documents provided to migrants.

Finally the lack of information regarding their personal case of asylum procedure also creates a lot of stress. They spend a lot of time waiting for news. MigSzol provided some information and tried to answer some of their questions but insisted on saying that every case is different. There is not one answer. Last year there were 10 times more applications than usual in Hungary and this has probably caused the procedures to slow down.

In the end, even though the conditions in Vámosszabadi camp are generally better than in other camps in Hungary, the poor health access, the food issue, the confusion regarding laws and the lack of translated information make the process of asylum seeking long and stressful for those people who left their home hoping for a safer life.

1. A person who has a well-founded fear of being persecuted in his/her country of origin because of his/her race, religion, nationality, political opinion or membership in a “particular social group”. Geneva convention

Blog-english

Migráns Szolidaritás Group meets with asylum seekers in Vámosszabadi “open camp”

On the 18th of January 2014 some of the asylum-seekers living in the Vámosszabadi open camp invited Migráns Szolidaritás Group (Migszol) to visit them. While Migszol was waiting for their contact, D., in front of the camp, the local police came and after 15 minutes the police left since there was no trouble. (Reminder: MigSzol article on demonstrations that happened in Győr and Vámosszabadi against the camp opening).

General conditions in the camp

The general conditions in the Vámosszabadi camp seemed better than the ones in Bicske or Debrecen. This might be the result of the campaign of the locals who did not want the camp to open up – Immigration Office (OIN) wanted to make sure that the villagers have no reason to complain about the state the camp is in.

According to D. the number of people living in the camp was up to 200 persons last September. There are now around 40 people. They are mainly coming from Ghana, Nigeria, Senegal and Kosovo but recently some people from Afghanistan arrived as well. Families with children stayed in the camp too. Currently there is a lot of free capacity. According to MigSzol the minimum obligation of the state should be that if there is free capacity in the open camps, the state must free the asylum-seekers from the jails and transfer them to the open camps.

There are six social workers in Vámosszabadi. They help in case of problems with doctors, give out hygienic products such as shampoo and soap, help with immigration issues and organise activities every week. They also give one hour of Hungarian lesson per week.

There is Internet access for the asylum-seekers in the camp, even though we were told that the connection is really slow. There is a common room with heater where people can gather together. A free bus to the city is available for the asylum-seekers. It leaves every day at 14:00 from the camp and comes back at 17:00. The people we meet had only nice experiences with the inhabitants of Győr so far.

MigSzol is happy to see that the conditions are generally better than in other camps, however the group thinks that they are still not adequate. MigSzol believes that living in a camp – segregated space – is not a good solution. The camp is 45 minutes walk outside of the city (with only one bus a day). It makes integration impossible and social interactions almost nonexistent. There is no space next to the camp to sit down for a drink, nor there is a place to buy food from.

The access to health care is problematic. A doctor comes every day from 14:00 to 14:30. The nurse stays longer. When they need to visit a specialist, the doctor takes the appointment for them. The procedure is really long; usually in between two to three weeks. The camp doctor gives them only painkillers.

In Vámosszabadi the staff provides the food. In other camps the refugees and asylum-seekers receive money for it. The asylum-seekers told us that they preferred the money system since they could cook their own food and/or decide to phone their families or lawyers. The food is now made by the camp’s cook. The asylum-seekers have a lot of problems with that, for example only Hungarian dishes are served, food they are not used to. For this reason some of them talked with the administration explaining that they would rather receive some money or at least cook for themselves. They were told that the cooks have a contract with the camp so they cannot fire them or change the conditions. Thinking that it is not fair if the cooks lose their job, some asylum-seekers volunteered to participate in the cooking so the dishes are now as they know and like.

D. and his friends said that they did not have enough winter clothes but Caritas gave them some. They reported that they are really worried about their future. MigSzol advised them to contact the Hungarian Helsinki Committee (HHC) lawyers to help them for their asylum process – specially for appealing in case of negative answer. They did not know how to get in contact with HHC (they have no money to buy credit for their phones).

MigSzol was informed that the police came twice in the last month to bring asylum-seekers from Vámosszabadi to a detention centre. These events created a stressful environment for those people living in the camp, thinking that they will be the next one.

At the same time the difficulties of living together was made easier thanks to a spontaneous organisation within the camp. Four month ago tensions and fights rose in between the persons living in the camp (different habits, different cultures…). They decided to meet and organise “a leader” for each nationality. If someone had a problem he would refer to his “leader” and then the leader talked with the other communities. The tensions stopped.

General facts regarding the asylum-seekers in Vámosszabadi

Access to legal support is difficult for asylum-seekers. D. took a private lawyer. He did not know about HHC when he needed it. He contacted this lawyer when he had problem in Debrecen camps. The lawyer is in Budapest. D. has to leave in the morning and come back at night in the camp whenever he needs to meet him. He pays from his personal money.

Not all people arriving in Europe or Hungary are aware of what the refugee status is – legally speaking. Some people did not know about the existence of Hungary before coming. Those people fleeing their country arrive to Europe and are trapped in a complicated system involving European and Hungarian legislation. That makes the entire asylum process even more difficult. Some people don’t know about their rights. This is also due to the lack of translated documents provided to migrants.

Finally the lack of information regarding their personal case of asylum procedure also creates a lot of stress. They spend a lot of time waiting for news. MigSzol provided some information and tried to answer some of their questions but insisted on saying that every case is different. There is not one answer. Last year there were 10 times more applications than usual in Hungary and this has probably caused the procedures to slow down.

In the end, even though the conditions in Vámosszabadi camp are generally better than in other camps in Hungary, the poor health access, the food issue, the confusion regarding laws and the lack of translated information make the process of asylum seeking long and stressful for those people who left their home hoping for a safer life.

Blog-english

Leaflet in German: Abschiebungen nach Ungarn stoppen!

In Ungarn genießen Flüchtlinge derzeit keinen Schutz und sind diversen Menschenrechtsverletzungen ausgesetzt. Wir fordern die deutschen Behörden daher auf, Abschiebungen nach Ungarn umgehend zu stoppen, solange keine wesentlichen Verbesserungen der Lebensumstände der Flüchtlinge in Ungarn zu erkennen sind!

70 Flüchtlinge aus Afghanistan verließen am 11. Juni Ungarn. Sie lebten zuvor in dem “Pre-integration Camp” in Bicske – Hunger, fehlende medizinische Versorgung und drohende Obdachlosigkeit zwangen sie erneut zur Flucht.

Situation in Bicske
Alleinstehende Flüchtlinge, die einen Aufenthaltsstatus in Ungarn erhalten haben, werden für maximal sechs Monate in dem so genannten “Pre-integration Camp” in Bicske, einer Kleinstadt bei Budapest, untergebracht. Familien mit Kindern können dort maximal zwölf Monate bleiben. Offiziell gilt der Aufenthalt in Bicske der Integration in die ungarische Gesellschaft: Sie sollen Ungarisch lernen, eine Wohnung und eine Arbeitstelle finden. Dies ist jedoch aufgrund mangelnder Integrationsmaßnahmen in der Realität praktisch unmöglich:

Eine Arbeit zu finden ist ohne ausreichende staatliche Unterstützung (Weiterbildungsmaßnahmen, Sprachkurse etc.) für Ausländer aufgrund der extrem hohen Arbeitslosigkeit in Ungarn nahezu ausgeschlossen. Die Auszahlung finanzieller Leistungen ist von starker Willkür der Behörden gekennzeichnet. Die Flüchtlinge erhalten keine Auskunft über ihre Rechte und Richtlinien werden nur selten eingehalten. Kinder und Jugendliche werden eineinhalb Stunden täglich in dem Heim unterrichtet – sie genießen somit nicht annähernd dieselben Bildungschancen wie Ungarn.

Durch ihre Weiterreise nach Deutschland weigern sich die Flüchtlinge aus Ungarn schlichtweg, ein Leben in der Obdachlosigkeit zu akzeptieren
Rund 90 Flüchtlinge verweigerten im April das Verlassen des “Pre-integration Camp” in Bicske, da ihnen Obdachlosigkeit drohte. Zur offiziellen Lösung erklärte das OIN die Unterbringung in Obdachlosenheimen in Budapest. Abgesehen von den kritischen Lebensbedingungen dort, sind die Heime bereits überfüllt und es stehen bei weitem nicht genügend freie Plätze zur Verfügung. Für Familien mit Kinder gibt es überhaupt keine freien Kapazitäten. Anstatt nach alternativen Wohnmöglichkeiten zu suchen, untersagte das OIN den betroffenen Flüchtlingen jegliche finanzielle Hilfe. Zuvor erhielten sie wöchentlich rund 22€, nun bleibt ihnen nicht einmal Geld für Nahrungsmittel. Des Weiteren haben sie keinen Anspruch auf medizinische Versorgung mehr. Für Flüchtlinge, die auf Medikamente angewiesen sind, kann dies dramatische Auswirkungen haben. Viele Personen leiden aufgrund traumatischer Erfahrungen vor bzw. während ihrer Flucht unter psychischen Erkrankungen und haben bereits seit mehreren Monaten keine Medikamente zu sich nehmen können. Auch wurde ihnen die Transportkarte für die Fahrt nach Budapest nicht mehr ausgehändigt, wodurch die Suche nach einer Arbeitsstelle und einer Wohnung nicht fortgesetzt werden kann.

Proteste in Budapest seit November
Seit November demonstrieren Flüchtlinge in Budapest für bessere Lebensbedingungen. Zweimal fanden Proteste vor dem ungarischen Parlament statt. Im Februar wurde zudem vor dem Sitz der EU in Budapest demonstriert. Die Flüchtlinge erreichten durch die Proteste, dass sie nicht im tiefsten Winter auf die Straße gesetzt wurden – jedoch wurden die Probleme damit nur aufgeschoben.

Am 2. Juni haben sich erneut rund 100 Flüchtlinge vor dem Innenministerium versammelt um gegen eine Gesetzesänderung zu demonstrieren. Nach dem diese Praxis für kurze Zeit ausgesetzt wurde, erlaubt das neue Gesetz erneut, Asylsuchende (darunter auch Familien mit Kindern) bis zu sechs Monaten zu inhaftieren. Die Inhaftierungsgründe sind dabei so weit gefasst, dass es praktisch jeden treffen kann. Über die Bedingungen in ungarischen Haftanstalten für Flüchtlinge wurden in der Vergangenheit bereits ausführlich berichtet. So kritisierte etwa UNHCR die dort weit verbreitenden körperlichen Misshandlung und die systematische Verabreichung von Beruhigungsmitteln.

Die Flüchtlinge aus Bicske haben lange Zeit versucht, ihre Situation zu verbessern und in Ungarn eine Existenzgrundlage aufzubauen. Da jedoch keinerlei Verbesserung ihrer Lebensumstände in Aussicht stand, blieb ihnen nichts anderes übrig, als das Land zu verlassen.

Verschärfung der Lage
In den letzten Wochen wurden rund 250 weitere Flüchtlinge und Asylbewerber nach Bicske transferiert. Insgesamt leben nun rund 500 Personen in dem Heim. Die Räumlichkeiten des Heimes sind für etwa 100 bis 150 Personen ausgerichtet, sodass die Flüchtlinge derzeit unter katastrophalen, menschenunwürdigen Bedingungen leben. Viele Personen, darunter auch Familien mit kleinen Kindern, schlafen in der Sport- und Eingangshalle auf dem Boden. Die daraus resultierenden unhygienischen Verhältnisse führten bereits zur Ausbreitung von Krankheiten.
Die Behörden geben keinerlei Auskunft über weiteres Vorgehen.

Blog, Blog-english

Sajtóközlemény 2013.04.19 – Helyzet Bicskén, a menekültekre hajléktalansors várPress Release 19.04.2013 – On the Situation of the Refugees living in the Bicske Reception Centre Awaiting Homelessness

Már 18 nap telt el azóta, hogy a 92 menekültet a  Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) arra kérte, hogy hagyják el a  bicskei tábort, annak ellenére, hogy lakhatásuk nem megoldott. Úgy döntöttek, hogy addig maradnak, míg a BÁH elfogadható megoldást nem talál számukra.

Ezalatt az  idő alatt a feszültség is nőtt. Ezek a menekültek már  nem részesülnek semmilyen pénzügyi támogatásban és ez a különösen sérülékeny csoport egészségügyi problémáira sem kap többé gyógyszert a táborban; ez viszont akár azt is eredményezheti, hogy egy-egy krónikus betegség könnyen halálos kimenetelűvé is válhat. Úgy tűnik, hogy a szociális munkások nem segítenek nekik többé lakáskeresésben, mivel a debreceni táborból újonnan érkezett menekültekkel kell foglalkozniuk. A rendőrség  minden nap megjelenik a táborban, és ellenőrzés címszóval éjjelente lámpával világítanak menekültek szobájába, ezzel zavarva meg a nyugalmukat, személyes életterüket

Múlt szerdán, 2013. április 17.-én,  a UNHCR képviselői és néhány menekült találkozott annak érdekében, hogy megoldást találjanak a menekültek problémájára. Azonban a probléma megvitatása helyett a UNHCR a menekülteket a BÁH-hal való együttműködésre ösztönözte, hogy fogadják el a BÁH által felajánlott egyetlen ‘megoldást’, a hajléktalanszállót. Azonban, a menekültek  nem kaptak garanciát sem az UNHCR-től,  sem a BÁH- tól arra, hogy valóban van 92 fő számára hely a szállókon. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem tett semmilyen említést állandó lakcím létesítéséről, pedig ez elengedhetetlen tényleges integráióchoz, például a magyar állampolgárság megszerzéséhez. A BÁH ezenkívül azzal fenyegette meg a menekülteket, hogy rendőri segítséget vesznek igénybe és  elveszik gyermeiket, mivel az ‘utcán élve nem képesek arra, hogy őket megfelelően gondozzák’.

A 92 menekültet a UNHCR arra kérte, hogy adjanak választ egy napon belül. Április 18-án a menekültek tudatták a szervezettel, hogy különböző okokból nem akarnak hajléktalanszállóra költözni.

A feszültség tovább növekszik a táborban. Az immár  több mint 100 menekült egyre jobban fél attól, hogy a rendőrség kilakoltatja őket a táborból. Ha ez megtörténik választhatnak, vagy hajléktalan szállón vagy az utcán válnak hajléktalanná.Press Release – On the Situation of the Refugees living in the Bicske Reception Centre Awaiting Homelessness

It has been now 18 days since the 92 refugees were asked to leave the camp without future accommodation. They decided to stay until an acceptable solution is found by the Office of Immigration and Nationality (OIN).

During this period the tension has increased. These refugees do not receive the money support anymore and the especially vulnerable refugees with health problems do not get any more medication from the camp which could result in their chronic diseases becoming lethal. The social workers  do not seem to help them anymore to find a place since they have to take care of the new refugees arriving from the Reception Centre of asylum-seekers in Debrecen to the Bicske camp. The police comes every night and day and checks the refugees’ rooms (not only of those 92) using flashlights through the window.

Blog, Blog-english

Migráns Szolidaritás Csoport szolidaritási látogatása Bécsben, a tüntető menedékkérőknélMigSzol solidarity visit to asylum seekers protest in Vienna

Migráns Szolidaritás meglátogatja a Refugee Protest Camp csoportot – Bécs, Ausztria: 2013. március 16.

A bécsi Refugee Protest Camp egy fesztivált rendezett a kolostor környéken élő emberek számára, Ebben a kolostorban laknak a menedékkérők jelenleg. Számunkra az összejövetel lenyűgöző volt: a menedékkérők, az osztrák aktivisták és a helyiekkel közösen (gyermekektől kezdve a nyugdíjasokig) az egész napot tánccal, főzéssel, beszélgetéssel és nevetéssel töltötte. Az együtt töltött nap számunkra gyümölcsöző volt a kapcsolatépítés és információcsere tekintetében is, annak ellenére, hogy jelentős különbségek vannak a a magyarországi Migráns Szolidaritás csoport és az ausztriai Refugee Protest Camp helyzete között. Az ausztriai csoport tagjai többnyire menedékkérők, akik már évek óta várják a döntést jogi státuszukat illetőleg. A legfőbb követelésük az osztrák kormánytól az, hogy ismerjék el a problémáikat, és annak a helyzetnek a lehetetlenségét, melyben a menedékkérők sok éven át élnek a státusz-hiány miatt. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek Ausztriában érdeklődtek a jelenlegi magyarországi politikai fejlemények iránt, illetve az iránt, hogy mindez hogyan befolyásolja a menekülteket és menedékkérőket. Valóban, a magyarországi menekültek nehéz helyzete nem választható el az országban folyó szélesebb politikai folyamatoktól.

A Refugee Protest Camp weboldala

HVG-cikk a bécsi tiltakozásról

 

Migráns Szolidaritás visits the Refugee Protest Camp group – Vienna Austria: March 16th, 2013

The Viennese Refugee Protest Camp organized a neighborhood festival for the people living around the monastery where the asylum-seekers currently reside. For us, the gathering was impressive: asylum-seekers, Austrian activists and locals together – including everyone from children to pensioners – spent the day dancing, cooking, talking and laughing.

The day was also fruitful in terms of networking and exchanging information, even though there are considerable differences in the situations of Migráns Szolidaritás in Hungary and the Refugee Protest Camp in Austria. Members of their group are mostly asylum-seekers who have been waiting for a decision on their legal status for years.  Their central demand from the Austrian government is to recognize their problems and the impossibility of living in the legal limbo of asylum-seekers status for many years.

We found that people in Austria were interested in the current political developments in Hungary and how it affects refugees and asylum-seekers. Indeed, the predicament of refugees in Hungary cannot be separated from the wider political dynamics in the country.

Vienna’s asylum seekers website