A Migráns Szolidaritás Csoport találkozója a vámosszabadi “nyitott menekülttábor” lakóival Migráns Szolidaritás Group meets with asylum seekers in Vámosszabadi “open camp”

2014. január 18-án néhány, a vámosszabadi menekülttáborban élő menedékkérő meghívta a Migráns Szolidaritás Csoportot (MigSzol), hogy látogassák meg őket. Mialatt a MigSzol a tábor előtt várta a kapcsolattartó személyt, D.-t, a rendőrség is megérkezett, majd negyedóra múltán távozott, mivel semmilyen rendzavarás nem történt.

Általános körülmények a táborban

Az általános körülmények a vámosszabadi táborban jobbnak tűnnek, mint a hasonló, bicskei vagy debreceni menekültszállón. Ez talán annak az eredménye, hogy a helyiek tiltakoztak a szálló létrehozása ellen, és a Bevándorlási Hivatal biztos akart lenni abban, hogy a falubeliek nem fognak panaszkodni a táborban uralkodó állapotok miatt.

D. elmondása szerint a múlt év szeptemberében sem volt több a táborban élő emberek létszáma 200-nál. Jelenleg körülbelül 40-en vannak. A többségük Ghánából, Nigériából, Szenegálból és Koszovóból, de nemrégen érkeztek néhányan Afganisztánból is. Gyermekes családok is tartózkodnak a táborban. Nagyon sok a szabad kapacitás. A Migszol álláspontja szerint az állam alapvető kötelessége lenne, hogy amennyiben a nyitott táborokban van fölös férőhely, akkor lehetővé tegyék, hogy a börtönben tartott menedékkérőket szabadon engedjék és a nyitott táborokban helyezzék el.

Hat szociális munkás van Vámosszabadiban. Segítenek eligazodni, amennyiben orvosi ellátásra van szükség, tisztálkodási szereket (sampon, szappan) adnak, bevándorlási ügyek intézésében segítenek és programokat szerveznek minden héten. Szintén ők biztosítanak heti egy óra magyar nyelvleckét.
Az internet hozzáférés a menedékkérők számára biztosított, habár nekünk elmondták, hogy a sebessége nagyon lassú. Van egy közös, fűtött nappali, ahol a táborban élők összegyűlhetnek. Az ingyenes buszjárat a városba szintén elérhető a mendékkérőknek. Naponta, délután 2-kor indul a táborból és délután 5-kor vissza. A tábor lakóinak eddig csak pozitív tapasztalataik vannak a győri lakosokkal.

A MigSzol örömmel látta, hogy a körülmények alapvetően jobbak a többi, hasonló táborokhoz képest, azonban a Csoport szerint még így sem megfelelőek. A Migszol nem gondolja, hogy elkülönítve és táborban élni, az jó megoldásnak nevezhető. A tábor 45 percnyi gyaloglásra van a várostól, napi egy buszjárat biztosított. Emiatt az integráció ellehetetlenül és a szociális kapcsolatok minimálisak. A tábor közvetlen környezetében nincs egy olyan hely, ahová be lehet ülni egy ital mellett elbeszélgetni, nincs egy bolt, ahol élelmet lehet vásárolni.

Az orvosi ellátáshoz való hozzájutás is körülményes. A doktor minden nap délután 14.00 és 14.30 között rendel. A nővér valamivel tovább marad. Amikor szakrendelésre kell menni, a doktor írja meg a beutalót. Az egész procedúra meglehetősen hosszú és rendszerint két-három hétbe telik. A táborban rendelő doktor csak fájdalomcsillapítót ad.
Vámosszabadiban a személyzet adja az ételt. Más táborokban a menekültek és a menedékkérők pénzt kapnak e célra. A menedékkérők elmondták, hogy jobbnak tartják, ha pénzt kapnak élelemvásárlásra, mert így saját maguknak tudnak főzni és a maradék pénzből fel tudják hívni telefonon a családjukat vagy az ügyvédjüket.

Az ételt a tábor szakácsai főzik. A menedékkérőknek sok problémája van ezzel, mert eleinte például csak magyaros ételek készülnek, amelyhez nem szoktak hozzá. Emiatt többen kérték, hogy pénzt kaphassanak a saját élelmezésükre, vagy hogy legalább engedjék meg, hogy maguk főzzenek. Azt mondták nekik, hogy a szakácsoknak munkaszerződésük van, és a tábor nem rúgathatja ki őket, emiatt nem lehet változtatni az élelmezés módján. Mivel maguk az menedékkérők is úgy gondolták, hogy nem lenne tisztességes, ha a szakácsok elveszítenék a munkájukat, többen is önkéntesen felajánlották, hogy segítenek a konyhán a főzésben, és mostanra már az ételek olyanok, amelyeket ők is ismernek és szeretnek.

D. és a barátai elmondták, hogy nem volt elég téli ruhájuk, de a Caritas adott nekik valamennyit. Azt is elmondták, hogy nagyon aggódnak a jövőjük miatt. A MigSzol azt tanácsolta nekik, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédeivel, akik segíthetnek nekik a menedékkérő-procedúrában – különösen akkor, ha elutasították őket. Nem tudták, hogy hogyan lehet a Helsinki Bizottságot elérni (és nem volt pénzük a telefonkártya feltöltésére).
A MigSzol megtudta, hogy a rendőrség havonta kétszer jön ide, hogy menedékkérőket vigyenek át Vámosszabadiból egy zárt gyűjtőtáborba. Ezek az átszállítások nagyon feszültté teszik a hangulatot a táborban, mindenki arra gondol, hogy ő lehet a következő.

Ugyanakkor a sokféle ember együttéléséből adódó nehézségek lecsökkentek a táboron belüli spontán önszerveződésnek köszönhetően. Négy hónappal korábban sok volt az összetűzés a táborlakók között (különböző szokások, más kultúrák…) Aztán saját maguk, egy közösen megszervezett találkozón úgy döntöttek, hogy minden népcsoport megválasztja a maga vezetőjét, és ha valakinek problémája van, akkor azt tudatja a vezetőjével, aki pedig megbeszéli azt a többi közösséggel. A feszültség ennek köszönhetően megszűnt.

Általános tények a Vámosszabadiban élő menedékkérők meglátása szerint

A jogi segítség igénybevétele nehéz a menedékkérők számára. D. magánügyvédet fogadott, mert nem tudott a Helsinki Bizottságról, amikor szüksége lett volna rá. Akkor bízta meg ezt az ügyvédet, amikor a debreceni táborban lakott és problémája adódott. Az ügyvéd budapesti. D. reggel tud távozni és éjszakára kell visszaérnie, amikor találkozója van a jogi képviselőjével, és a saját pénzéből fizeti az utakat.

Nem minden ember tudja Európába vagy Magyarországra érkezve, hogy jogi értelemben mit értünk menekült-státusz alatt. Néhányan Magyarország létezéséről sem hallottak korábban. Ezek az emberek a hazájukból menekültek el, Európába értek, és egy komplikált rendszer csapdájába estek, az európai, illetve magyar törvényeknek és szabályozásoknak köszönhetően. Mindez pedig magát a menedékkérést teszi még nehezebbé. Néhányan semmit nem tudnak az alapvető jogaikról. Ez köszönhető annak is, hogy nem biztosított a hivatalos papírok, döntések lefordítása a migránsok nyelvére.

Az információ hiánya a saját menedékkérésük ügyében nagyon sok stresszt okoz. Rengeteg idő telik azzal, hogy várják a híreket az ügyükben. A MigSzol tagjai látogatásuk alatt hasznos információt nyújtottak, illetve próbáltak néhány kérdést megválaszolni, de mindig kiemelték, hogy minden egyes eset különböző, és nincs egy, általános válasz. A tavalyi évben pedig a menedékkérések száma megtízszereződött a korábbi időszakhoz képest, talán ez is az oka, hogy az elbírálás időtartama hosszabbodott.

Összegezve elmondható, hogy az általánosságban jobbnak mondható körülmények ellenére a szegényes egészségügyi-ellátás, az élelmezésbeli gondok, az összezavarodottság a törvények és a fordítás nélküli információk miatt a menedékkérés egy hosszadalmas és stresszel teli folyamat azoknak az embereknek a számára, akik egy jobb élet reményében távoztak országukból.
On the 18th of January 2014 some of the asylum-seekers living in the Vámosszabadi open camp invited Migráns Szolidaritás Group (Migszol) to visit them. While Migszol was waiting for their contact, D., in front of the camp, the local police came and after 15 minutes the police left since there was no trouble. (Reminder: MigSzol article on demonstrations that happened in Győr and Vámosszabadi against the camp opening.

General conditions in the camp

The general conditions in the Vámosszabadi camp seemed better than the ones in Bicske or Debrecen. This might be the result of the campaign of the locals who did not want the camp to open up – Immigration Office (OIN) wanted to make sure that the villagers have no reason to complain about the state the camp is in.

According to D. the number of people living in the camp was up to 200 persons last September. There are now around 40 people. They are mainly coming from Ghana, Nigeria, Senegal and Kosovo but recently some people from Afghanistan arrived as well. Families with children stayed in the camp too. Currently there is a lot of free capacity. According to MigSzol the minimum obligation of the state should be that if there is free capacity in the open camps, the state must free the asylum-seekers from the jails and transfer them to the open camps.

There are six social workers in Vámosszabadi. They help in case of problems with doctors, give out hygienic products such as shampoo and soap, help with immigration issues and organise activities every week. They also give one hour of Hungarian lesson per week.

There is Internet access for the asylum-seekers in the camp, even though we were told that the connection is really slow. There is a common room with heater where people can gather together. A free bus to the city is available for the asylum-seekers. It leaves every day at 14:00 from the camp and comes back at 17:00. The people we meet had only nice experiences with the inhabitants of Győr so far.

MigSzol is happy to see that the conditions are generally better than in other camps, however the group thinks that they are still not adequate. MigSzol believes that living in a camp – segregated space – is not a good solution. The camp is 45 minutes walk outside of the city (with only one bus a day). It makes integration impossible and social interactions almost nonexistent. There is no space next to the camp to sit down for a drink, nor there is a place to buy food from.

The access to health care is problematic. A doctor comes every day from 14:00 to 14:30. The nurse stays longer. When they need to visit a specialist, the doctor takes the appointment for them. The procedure is really long; usually in between two to three weeks. The camp doctor gives them only painkillers.

In Vámosszabadi the staff provides the food. In other camps the refugees and asylum-seekers receive money for it. The asylum-seekers told us that they preferred the money system since they could cook their own food and/or decide to phone their families or lawyers. The food is now made by the camp’s cook. The asylum-seekers have a lot of problems with that, for example only Hungarian dishes are served, food they are not used to. For this reason some of them talked with the administration explaining that they would rather receive some money or at least cook for themselves. They were told that the cooks have a contract with the camp so they cannot fire them or change the conditions. Thinking that it is not fair if the cooks lose their job, some asylum-seekers volunteered to participate in the cooking so the dishes are now as they know and like.

D. and his friends said that they did not have enough winter clothes but Caritas gave them some. They reported that they are really worried about their future. MigSzol advised them to contact the Hungarian Helsinki Committee (HHC) lawyers to help them for their asylum process – specially for appealing in case of negative answer. They did not know how to get in contact with HHC (they have no money to buy credit for their phones).

MigSzol was informed that the police came twice in the last month to bring asylum-seekers from Vámosszabadi to a detention centre. These events created a stressful environment for those people living in the camp, thinking that they will be the next one.

At the same time the difficulties of living together was made easier thanks to a spontaneous organisation within the camp. Four month ago tensions and fights rose in between the persons living in the camp (different habits, different cultures…). They decided to meet and organise “a leader” for each nationality. If someone had a problem he would refer to his “leader” and then the leader talked with the other communities. The tensions stopped.

General facts regarding the asylum-seekers in Vámosszabadi

Access to legal support is difficult for asylum-seekers. D. took a private lawyer. He did not know about HHC when he needed it. He contacted this lawyer when he had problem in Debrecen camps. The lawyer is in Budapest. D. has to leave in the morning and come back at night in the camp whenever he needs to meet him. He pays from his personal money.

Not all people arriving in Europe or Hungary are aware of what the refugee status is – legally speaking. Some people did not know about the existence of Hungary before coming. Those people fleeing their country arrive to Europe and are trapped in a complicated system involving European and Hungarian legislation. That makes the entire asylum process even more difficult. Some people don’t know about their rights. This is also due to the lack of translated documents provided to migrants.

Finally the lack of information regarding their personal case of asylum procedure also creates a lot of stress. They spend a lot of time waiting for news. MigSzol provided some information and tried to answer some of their questions but insisted on saying that every case is different. There is not one answer. Last year there were 10 times more applications than usual in Hungary and this has probably caused the procedures to slow down.

In the end, even though the conditions in Vámosszabadi camp are generally better than in other camps in Hungary, the poor health access, the food issue, the confusion regarding laws and the lack of translated information make the process of asylum seeking long and stressful for those people who left their home hoping for a safer life.

1. A person who has a well-founded fear of being persecuted in his/her country of origin because of his/her race, religion, nationality, political opinion or membership in a “particular social group”. Geneva convention