Mi itt Magyarországon a menekültként elismert embereket is a hajléktalanságba taszítjuk. Az utóbbi években sok menekült tipikus életútja ez volt: papírok nélkül Magyarországra érkezve 1-12 hónap őrizettel fogadtuk őket, mely során gumibottal hergeltük, majd nyugtatókkal nyugtattuk őket. Az őrizetből kikerülve a nyílt táborokban a többszáz, immár menekültként elismert embert kettő-három készséges szociális munkással fogadtuk, akik helyett évente újakat veszünk fel, hiszen nem is vártuk el tőlük, hogy ilyen kevés kollégával győzzék a menekültek támogatását lakhatásuk és megélhetésük keresésében.

2013-ban kb. 100 Afganisztánból hozzánk érkezett menekültnek lett elege az ígéreteinkből, és ment Németországba tiltakozva az általunk nyújtott kilátástalansággal szemben. Ők a bicskei tábor lakói voltak azelőtt, azé a táboré, ahol többségében azokat tartjuk, akik bebizonyították, hogy hazájukban üldözték őket, és akiknek ezért magyar személyi igazolványt adtunk. A 100 afgán menekült polgártársunk mellett többszáz szintén menekült polgártársunk hagyott itt bennünket, szintén Nyugatra távozva, akik nem akarták megvárni, vagy újraélni a hajléktalanság tapasztalatait.

2013-ban Bicskéről erőszakkal, rendőrökkel egyetlen menekültet sem dobtunk ki az utcára. Kissé nyomatékos ráhatással igen. Aki bedőlt neki, mehetett a hajléktalanszállóra. Nem a legideálisabb hely a menekültek integrációjára, dehát istenkém. Ezzel legalább őszintén elismertük, hogy aki hazájában is kiszolgáltatott, az nálunk is az, kezdjen mindent előről, sőt még előbbről.
2014. február 28. A bicskei tábor lakóinak eddig a napig adunk ultimátumot, hogy kiköltözzenek a táborból. 15 nappal az utolsó nap előtt azt még nem mondtuk meg nekik, hogy ehhez mikor kapnak támogatást, csak megmondtuk nekik, hogy ne türelmetlenkedjenek annyit.

2013-ban és 2014-ben a balassagyarmati szállóról viszont raktunk ki rendőrökkel menekülteket. Ők szintén a világ legveszélyesebb országaiból jöttek hozzánk, de a téli fagytól és a hajléktalanokat kriminalizáló önkormányzat egyenruhás végrehajtóitól mégsem kell annyira félniük, mint egy tálibtól, vagy a szíriai generálisoktól, nem igaz?
Nem, nem igaz. Az éghajlat változott, a félelem megmaradt.

A Migráns Szolidaritás Csoport is tiltakozik a hajléktalanságot kriminalizáló politika ellen.
Csoportunk résztvesz A Város Mindenkié Csoport tüntetésén, február 22.-én. hogy együtt tiltakozhassunk a hajléktalanok zaklatása és kriminalizálása ellen.

Here in Hungary we push recognized refugees into homelessness. Over the past few years the typical way of life for many refugees was the following: when they arrive without papers we give them 1-12 months of detention, during which we threaten them with batons and calm them down with sedative pills. After their jailing and we recognise that they are actually refugees, we then welcome them to an open camp and are helped by 2 or 3 social workers — who are replaced annually, because we can not expect such few social workers to really help refugees in their needs of housing and a subsistence amount of social benefits in their new home of Hungary.

In 2013 about 100 refugees, who came to Hungary from Afghanistan, got tired and frustrated with our empty promises, and left Hungary for Germany as a protest against the desperation that we provide them, so well. Before they left they were residents of the camp in the small Hungarian town of Bicske — within that camp live refugees who have proven to us that they were persecuted in their home country, and because of that we give them Hungarian identity cards. Along with those 100 Afghan refugees, hundreds of our refugee residents leave us towards the West, they did not want to wait and have to relive the experience of homelessness that we generously offer.

In 2013 we were generous and, of course, did not use the police to forcibly throw these refugees into the street. Even though, in reality, we did persuade them with a vigorous effort to leave by confusing and frustrating them. Those refugees who fell for our subtle tricks went to the homeless shelters that we pushed them towards. This is not the most ideal place for the ‘integration’ of refugees into Hungarian society, but my goodness they should be thankful for what we offer! In this way, at least, we welsome those who were vulnerable in their own homelands, even if ironically they are still vulnerable in their new home of Hungary.

28th of February, 2013 — this was the deadline we gave to them to move out of the Bicske camp. Of course, 15 days before that last day we didn’t bother to tell them, how they could get social support etc, we only asked them to be impatient with us.

During 2013 and 2014, however, we did throw out refugees with the help of our police. These people also came to us from the world’s most dangerous places, but now they can live in less fear from our winter frost and the police’s enforcement of the government’s new anti-homeless laws — better this than the Taliban or another Syrian atrocity, right? No, it’s not right. Their current climate may have changed but the fear still remains.

The Migrant Solidarity Group of HUngary (Migráns Szolidaritás Csoport) also opposes the Hungarian government’s policy of criminalising homelessness and supports A Varos Mindenkié’s (The City Is For All) ‘International protest against the criminalization of homelessness in Hungary (February 13-15)’.

MigSzol will be going to the AVM protest this February 22, 2014, Budapest — more info:
http://avarosmindenkie.blog.hu/2014/02/16/zarka_helyett_berlakast