Solt Ottiliára emlékezünk – ma is tiltakozva az embertelen visszatoloncolások ellenKeeping up the Spirit of Ottilia Solt – still protesting against the inhumane deportations

Pontosan 22 évvel ezelőtt, 1992. február 4-én Solt Ottilia, az SZDSZ parlamenti képviselője a Belügyminiszert vonta kérdőre azzal az 57 kínai állampolgárral kapcsolatban, akiket Magyarország Kínába toloncolt vissza, és akiket megérkezésükkor megalázó bánásmódban részesítettek.
Solt Ottilia nem fogadta el a miniszter üres válaszát, és ezt válaszolta: “Ami a konkrét válaszokat illeti, a belügyminiszter úr megfeledkezik arról, ami – nem is olyan régen – ebben az országban folyt. Mi nagyon jól emlékszünk azokra a magyar állampolgárokra, akiket a testvéri Ausztria diszkréten visszatoloncolt ide – miközben a magyar hatóságok, természetesen, fogadták ezeket a magyar állampolgárokat, miközben az ő útlevelük visszatérérsre jogositotta őket, és miközben nem azonnal vették őket börtönbe, csak éppen a III/III-as szállt rá azokra, akikről diszkrét jelzés érkezett, hogy tudniillik kérték külföldön
maradásukat, és ezt nem kapták meg.”
(…)
“Elképzelhető tehát, hogy nagyobb körültekintéssel kellene dönteni, mielőtt bérelt repülőgépen, a kommandóegység kiséretében “nyújtjuk át” kommunista diktatúrák hatóságainak a kezébe azokat az állampolgárokat, akiknek a sorsáról nem fogunk hiteles tájékoztatást kapni a továbbiakban.”
(1992. január 3-án Magyarország 57 kínai állampolgárt toloncolt vissza a Kínai Népköztársaságba. Mindannyian érvényes útlevéllel és tartózkodási engedéllyel érkeztek Magyarországra, amelyek később lejártak az itt-tartózkodásuk ideje alatt. Az őket kísérő emberek beszámolója szerint rögtön a repülőtérre érkezésükkor kínai hivatalnokok vették körbe őket, akik a hidegben guggoltatták őket, amíg csak jelen voltak a megalázó bánásmód szemtanúi.)Exactly 22 years ago, on 4 February 1992, Ottilia Solt, an MP from the Liberal Democrats questioned the Minister of Interior about 57 Chinese people who were deported from Hungary to China and were facing degrading treatment upon their arrival.
Ottilia Solt did not accept the Minister’s empty answer, and said: “Regarding the concrete answers, the Minister of Interior forgets what – not even a long
time ago – has happened in this country. We remember very well those Hungarian citizens who were discreetly deported by the brotherly Austria – while the Hungarian authorities certainly received these Hungarian citizens, while their passports made them able to return to Hungary, and while they were not taken to prison immediately, just the III/III-unit (the Hungarian national security during the Communist times) jumped on those, who – according to a discreetly given information about them – asked for a permission to stay abroad but did not get it.”
(…)
It is imaginable therefore, that the authorities would decide more carefully before we – in rented airplanes, escorted by commando units – “deliver” those citizens in the hands of the authorities of communist dictatorships, whose later fate will not be revealed to us in a trustworthy way.”
(On 3 January 1992 Hungary deported 57 Chinese citizens to The People’s Republic of China. They all came to Hungary with valid passports and residence permits which later expired during their stay. According to some people who escorted them to China, the deported people were immediately surrounded by Chinese officials who ordered them at the airport to crouch in the cold.)