Magyarországon a 2013-as év első felében a menedékjog iránti kérelmek száma megötszöröződött. A menedékkérők háromnegyede elhagyja az országot Nyugat-Európa irányába, hiszen tisztában vannak az integráció nehézségeivel, a korlátozott jogi segítség lehetőségével és azzal, hogy a fellebbezési idő nálunk a legrövidebb Európában. Ennek ellenére a magyar menekültügyi rendszer az összeomlás szélén áll. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal erre, egy új befogadó állomás megnyitásával reagál, méghozzá Vámosszabadiban, a szlovák határnál fekvő faluban.
Az elmúlt hónapban, a falu lakói több heves tüntetést szerveztek a tábor megnyitása ellen, és az ügynek a média is sok figyelmet szentelt. A Migráns Szolidaritás Csoport egyetért a falu vezetősége által felhozott érvek néhány aspektusával. Például a falut hivatalosan nem tájékoztatták a tábor megnyitásáról, csak a médián keresztül értesülhettek róla. Nem kaptak tájékoztatást a menedékkérők magyarországi jogairól, kötelességeiről sem.
Szeretnénk felhívni a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és a Belügyminisztérium figyelmét, hogy az információ és a kommunikáció hiányának köszönhető, hogy Vámosszabadi a xenofóbia táptalajává vált. Ennek köszönhető, hogy a helyi lakosokban felgyűlt az indulat, amely létrehozta ezt az idegenellenes légkört. Vámosszabadi polgárai azzal vádolják a Kormányt, hogy a legminimálisabb költségvetésből próbálja megoldani a menekültügyi helyzetet. A Migráns Szolidaritás Csoport egyetért ezzel az állítással, hiszen elképesztő módon az összes menekülteket és menedékkérőket ellátó intézmény a városok, falvak határaiban helyezkedik el, ami igencsak megnehezíti a magyar lakossággal való kapcsolattartást, nyelvtanulást. A befogadó állomások elhelyezkedése jól tükrözi a menekültek marginalizált helyzetét Magyarországon. Gondoljunk csak bele, hány üresen álló, kihasználatlan épület van jelenleg is Budapesten! Nehéz megérteni, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal miért csak az elhagyatott katonai laktanyákat veszi számításba, miért kell egy befogadó állomást a szlovákiai határ mellé helyezni! Véleményünk szerint, a nagyméretű menekülttáborok nem szolgálnak megfelelő lakhatásként sem a menedékkérők sem a menekültek számára. A városokon belül elhelyezett kisebb lakóépületek, privát szállások sokkal inkább elősegítenék a magyar társadalomba való integrációt.
A Migráns Szolidaritás Csoport aggodalommal figyeli a Vámosszabadiban uralkodó agresszív és szélsőségesen idegengyűlölő légkört, és a menedékkérőkről terjedő téves elképzeléseket. Értjük a lakosok félelmeinek alapot adó aggodalmakat, ám a menedékkérők idegengyűlölő megbélyegzésével nem értünk egyet. Arra biztatjuk honfitársainkat, hogy emlékezzenek az ötven évvel ezelőtti időszakra, amikor magyarok ezrei szintén menedéket kerestek más országokban, és tisztességes eljárásban, meleg fogadtatásban volt részük.
Legelsősorban pedig követeljük a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól, hogy kezdeményezzen részletekbe menő párbeszédet, egyeztetéseket a menekültügy területén bevezetendő változásokról az összes érintett szereplővel. Követeljük továbbá, hogy az ország összes menekültügyet érintő döntését nyíltan, mindenki által megismerhető módon hozzák meg. Nyilvánvaló, hogy a Vámosszabadin lévő tüntetések – látván, hogy bírálatuk milyen nagy mértékben a Fidesz-KDNP-kormány, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és a Belügyminisztérium ellen irányulnak – a magyarországi politikáról szólnak. Végeredményben arra kérjük Vámosszabadi lakóit, hogy ne az egyes menedékkérőket hibáztassák, és ne rajtuk vezessék le a Kormány és a Belügyminisztérium rossz döntéseit, hanem nyíltan és kíváncsian fogadják őket.
The first half of 2013 has seen a five-fold increase in the number of asylum applications in Hungary. Knowing the difficulties of integration, limited legal aid and appeal time among the shortest in Europe, three quarters of the asylum seekers have left hungary towards Western Europe. Nevertheless, the Hungarian asylum system is on the brink of the collapse, and the Office of Immigration and Nationality (OIN) has responded by opening a new reception centre in the village of Vámosszabadi on the Slovakian border.
In the past month, the villagers have organized several fierce demonstrations against the camp, and the situation has gained a lot of attention in the media lately. Migráns Szolidaritás Csoport (Migrant Solidarity Group of Hungary) actually agrees with some aspects of the arguments made by village leaders. For example, the village was not officially informed prior to the opening of the camp, and only learned about it in the media. No information was provided regarding the rights of asylum seekers and their responsibilities while in Hungary.
We would like to remind OIN and the Ministry of the Interior that a lack of information, transparency, communication with the residents of Vámosszabadi has created a fertile ground for xenophobia, and has stoked a tense and xenophobic atmosphere. The villagers of Vámosszabadi accuse the Hungarian government of wanting to deal with refugees as cheaply as possible. Migráns Szolidaritás agrees with this statement, noting with amazement that all the current facilities for refugees and asylum seekers in Hungary are situated in outskirts of towns and villages — making personal contact with Hungarians and language learning difficult.The location of refugee camps in Hungary only contributes to a popular misconception of refugees as a marginal group of people. Considering that today there are thousands of vacant buildings in Budapest, we do not understand why OIN has only considered abandoned military barracks as a locations, and why the new reception center needs to be placed on the Slovakian border. According to our opinion, big reception centres are not adequate housing solutions for either asylum-seekers or for refugees but smaller hostels/private accommodation in cities and towns would help their integration into Hungarian society.
That said, Migráns Szolidaritás is alarmed at the aggressive and extremely xenophobic atmosphere in Vámosszabadi, and the spreading rumors of asylum seekers. While we understand the underlying concerns of the villagers, we do not agree with the xenophobic labeling of asylum seekers in the village. We urge Hungarians to remember that 50 years ago hundreds of thousands Hungarians also sought asylum in other countries, and were often granted fair procedures and a warm receptions.
Crucially, we demand the OIN to adopt a policy of in-depth communication and consultation with all stakeholders as a prerequisite for the introduction of changes in the asylum policies, as well as transparent decision-making regarding all asylum matters in the country. Finally, we see that with much justified critique to Fidesz-KDNP, OIN and the Ministry of the Interior, the protests in Vámosszabadi are much about Hungarian politics. We finally urge the villagers in Vámosszabadi not to make individual asylum seekers pay for the mistakes of the Hungarian Government and Ministry of the Interior, and welcome them with openness and curiosity.
A Migráns Szolidaritás Csoportot mélységesen elszomorítja az, hogy afgán menekültek, akiket a magyar állam védelemben részesített, az országot elhagyni kényszerültek. Megpróbáltunk mindent megtenni azért, hogy egy jobb életet tudjanak maguknak Magyarországon megteremteni, de végül nem volt más választásuk, el kellett menniük az országból.
Segítettünk nekik abban, hogy a párbeszédet kezdjenek a magyar állammal és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal, hogy megvitassák a problémáikat olyan fontos szervezetekkel, mint a UNHCR és a Menedék, segítettük és támogattuk őket budapesti tüntetéseik megszervezésében – többek között a Parlament, a Belügyminisztérium és az EU Ház előtt. És a nyilvánossághoz illetve az aktivista közösséghez fordultunk támogatásért.
Sajnos, végül mindez nem volt elég. Hisszük, hogy ez veszteség a magyar társadalom számára. Ezek a menekültek jó emberek, akik szörnyű körülményeket éltek túl, melyek miatt Magyarországra menekülni kényszerültek. És miközben védelemben részesültek sajnos maga a menekültstátusz nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy itt letelepedjenek.
Munkalehetőségekre, megfelelő egészségügyi, szociális és oktatási ellátásokra és támogatásokra van szükségük és olyan lakhatási megoldásokra, melyek közé hajléktalanszállók nem tartoznak. A hajléktalanszálló, melyet a magyar állam (BÁH) és más civil szervezet megoldásként javasolt, elfogadhatatlan volt számukra.
Sajnos most elmentek Magyarországról, remélve, hogy más EU-országban szerencsésebbek lesznek. Míg lehet, hogy a BÁH számára ezeknek a ‘problémás’ menekülteknek a távozása megkönnyebbülést jelent, addig a bicskei táborban (és a többi magyarországi nyitott táborban) a túlzsúfoltság problémája nem oldódik meg. Ez ugyanúgy nem megoldás, mint a menekültek a budapesti túlzsúfolt hajléktalanszállókra való küldése. Bicskei beszámolók alapján, tábor nagyon túlzsúfolt 500 emberrel, hiszen körülbelül ennek a számnak felére van kapacitása.
Tehát, azzal hogy többen eltávoztak az országból 500 főből körülbelül 400 marad a táborban, ami a túlzsúfoltságon nagyon sokat nem segít. Szégyenletes módja ez annak, ahogy olyan emberekkel bánnak, akiket Magyarország védelemben részesített.
És sajnos lehet, hogy nem most hallunk utoljára ezekről a menekültekről. Lehetséges, hogy más EU-ország, ahol megpróbálnak letelepedni, el fogja őket utasítani.
A Magyarországra való visszaküldés egy valós veszély számukra, annak ellenére, hogy milyen rosszul bántak velük itt. Magyarország már nem egy biztonságos ország menekültek számára – a magyar állam nyilvánvalóan nem képes megtenni az abszolút minimumot számukra illetve hogy emberi jogaik védelmében.
A Migráns Szolidaritás folytatja munkáját és továbbra is támogatja ezeket a menekülteket és más migránsokat, akik Magyarországra jönnek egy jobb élet reményében.The Migráns Szolidaritás Csoport (Migrant Solidarity Group) is sad to see the Afghans with refugee status from the Hungarian state leave Hungary. We tried everything we could to help them find a better life here, but in the end they had no other choice but to leave Hungary.
We helped them to find dialogue with the Hungarian state and OIN, discuss their problems with important NGOs like UNHCR and Menedek, helped and supported them with organizing protests in Budapest – including at the Hungarian Parliament, the Interior Ministry, the EU Ház. And we appealed for support from the Hungarian public and activist community.
In the end, all this was not enough. We believe this is Hungary’s loss. These are good people who have survived terrible situations resulting in them coming to Hungary. And while they received different forms of refugee status, this was not enough for them to settled down and make a life here.
They need job opportunities, real medical, social and educational support and housing solutions that do not include homeless shelters. The ‘solution’ of homeless shelters which was proposed and supported by the Hungarian state (OIN) and other NGOs was the insult they could not accept.
Sadly they have left Hungary and have put their hopes to other countries in the EU.
While the OIN may be relieved these ‘problem’ Refugees are gone, the real problem of overcrowding at the Bicske Camp (and other open camps in Hungary) is still not solved. Just like sending these refugees to the overcrowded Budapest homeless shelters was not a solution, either. We have reports from Bicske that the camp is already too crowded with approximately 500 persons – when in ‘normal’ times the camp hold half that number.
So, the number will drop from 500 to a still overcrowded 400. This is still a shameful way to treat people who have been recognized by the Hungarian state of deserving a welcome to Hungary.
And, again, sadly this may not be the last we hear of these refugees. It is possible that they will be caught and rejected by the other EU countries they attempt to settle in. Deportation back to Hungary is a clear possibility for them, despite how poorly they have been treated here. Hungary is no longer a safe country for refugees – the Hungarian state is clearly not capable of doing the bare minimum for them or for protecting their human rights. Migráns Szolidaritás will continue its work in supporting these refugees and other migrants who come to Hungary seeking a better life.
Milyen lehet a fogvatartás? Hogyan lehet integrálni börtön után? Ebben a videóban menekültek beszélnek a tapasztalataikról. Az Országgyűlés jövő héten fog szavazni a migrációs törvények módosításáról.
What is detention in Hungary like? How can you integrate after prison? In this video, refugees share their experiences. Next week the Hungarian parliament votes on the new asylum law, introducing the systemic detention of all those seeking protection.
On 7 June 2013 the refugees and human rights activists sent a petition with 183 signatures to the Hungarian authorities, international institutions and EU Embassies in Hungary.
We request the Hungarian government to take into consideration:
• Rights to work in EU member states
• Status of refugee children born in Hungary
• Travel document for refugees Convention 1951
• Access to Hungarian citizenship
Through this petition we hereby urge the authorities to find solutions to the issues mentioned above and to ensure that the recognised refugees who reside in Hungary will get the same rights as Hungarian citizens.
A Migráns Szolidaritás Csoport, amely Bicskén és Budapesten élő menekültekből, migránsokból és magyarokból áll, tüntetést tart 2013. június 2-án 15:30-tól a Széchenyi István tér pázsitján a Belügyminisztérium előtt. Az Országgyűlés 2013. június 3-án tervezi megszavazni azokat a jogszabályokat, amelyek emberi jogokat sértő módon a menedékkérők és menekültek jogainak csorbításához fognak vezetni, ezzel kívánva orvosolni a menedékkérőket és menekülteket jelenleg befogadó intézmények és szabályok kudarcát. A tüntetés célja, hogy felhívja a döntéshozók és a közvélemény figyelmét arra, hogy az Országgyűlés nem büntetheti a menedékkérőket azzal, hogy elzárja őket, nem csorbíthatja a jogorvoslathoz való jogukat és nem teheti még kilátástalanabbá a Magyarország által védelemben részesített üldözött személyek integrációját. A menedékkérőknek a brutális őrzött szállások helyett, a menekülteknek pedig a túlzsúfolt és embertelen “előintegrációs” táborok helyett a nekik járó szociális, egészségügyi és jogi segítséget kell nyújtani elsősorban szociális lakhatás, a munkaerőpiachoz való könnyebb hozzáférés és megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatások nyújtásával.
Jelenleg a Bicskei Befogadó Állomáson több mint száz családos és egyedülálló menekült tartózkodik, akiknek a tábori hivatalos tartózkodási ideje már lejárt. Ezen menekültek tüntettek 2012 novemberében a Parlament előtt, és 2013 februárjában az Európai Unió magyarországi képviselete előtt azért, hogy felhívják a felelős hatóságok, elsősorban a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), valamint a Belügyminisztérium figyelmét a bicskei időszak után rájuk váró hajléktalanság veszélyére.
A tábort az összes Bicskén tartózkodó menekült önként el kívánta és továbbra is el kívánja hagyni. A menekültek lakhatásának elősegítését támogatni hivatott jogszabályok korlátai és az állami hatóságok tehetetlensége miatt azonban a Magyarországon többszörösen hátrányos helyzetből induló menekültek erre nem voltak önállóan képesek.
A tüntetések után a menekülteknek a BÁH képviselői hajléktalanszállón ajánlottak fel szálláslehetőséget, ám miután a menekültek ezt nem fogadták el, a hatóságok azzal fenyegettek, hogy rendőri erőszakkal lakoltatják ki őket a táborból, azokat a gyermekeket pedig, akik jobb híján az utcára kerültek volna, az állami hatóságok elvették volna szüleiktől.
A Migráns Szolidaritás Csoport az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) segítségét hívta, hogy a menekültek hajléktalanságba kényszerítését és a különösen sérülékeny családok kényszerrel történő szétszakítását megelőzze. Az ENSZ közbenjárására a hatóságok a táborban hagyták a menekülteket, ám a pénzbeli és egészségügyi támogatást megvonták tőlük, és azzal, hogy semmilyen információt nem adnak a jövőjüket illetően, a teljes kiszolgáltatottságban tartják őket.
A hatóságok tehetetlensége oda vezetett, hogy míg megfelelő lakhatás hiányában a menekültek nem képesek a tábort elhagyni, a bicskei táborba folyamatosan új hullámokban irányították át az újabb menekülteket, s hetek óta már korábban kizárólag a Debreceni Befogadó Állomáson tartózkodó menedékkérőket is. A helyzet ma a káoszhoz hasonlítható: a bicskei táborban a teljes fejetlenség uralkodik, a sportcsarnokban menedékkérők alszanak, egy-egy konyhán és vizes blokkon több tízen osztoznak, a menekültek befogadási feltételeit rendező szabályok egy része érvénytelen, az újakat pedig még a tábor dolgozói sem tudják követni.
A döntéshozók a kialakult káoszt az alábbi embertelen jogszabályokkal akarják orvosolni:
– 2013. július 1-től kriminalizálnák a menedékkérőket azzal, hogy lehetővé tennék a 6 hónapig tartó fogvatartásukat. Ennek egyetlen szándéka, hogy elrettentse az üldözött személyeket attól, hogy Magyarországtól védelmet kérjenek.
– 2 hónapban határoznák meg a bicskei tábor “előintegrációs” idejét, amely lejártával a már elismert menekülteket senki sem tudja, hogy milyen minőségű integrációs lehetőségek várnák.
– a menekültügyi eljárás során kapott elutasító döntéssel szemben a már jelenleg is szinte példa nélküli rövidségű 15 napos fellebbezési határidőt 8 napra csökkentenék le, amelynek egyetlen szándéka, hogy a BÁH elutasító döntéseivel szemben minél kevesebb esélye legyen a menedékkérőknek a bíróságok előtt.
Mindezek látszatintézkedések, amelyek a menekültek magyarországi integrációjának további kilátástalanságához, és a menedékkérők további megbélyegzéséhez vezetnek.
A Migráns Szolidaritás Csoport tagjai 2013. június 2-án 15:30-ra meghívnak mindenkit a Belügyminisztérium elé, hogy fejezze ki egyet nem értését az emberi jogokat sértő jogszabályokkal szemben és fejezze ki, hogy a döntéshozókkal szemben vannak olyan Magyarországon élő emberek, akik szívesen befogadják az üldözötteket, mert azt vallják, hogy csak velük együtt alkothatunk egy élhető társadalmat.
Migráns Szolidaritás (Migrant Solidarity Group), whose members are refugees, migrants and Hungarians – will be demonstrating on 2nd of June at 15.30 front of the Hungarian Ministry of Interior. On the 3rd of June the Parliament is planning to accept the legislation which will violate the human rights of the asylum seekers and refugees. With this move they believe they will fix the failure of the present system. The aim of the protest is to raise awareness among the parliamentarians and to point out that the Parliament should not punish the asylum seekers by detaining them, cannot violate their legal rights and should not make the integration of these people’s life (who have been recognised as refugees by the Hungarian Government) even more difficult. Instead of brutal detention centers and over crowded “pre-integration” centers the asylum seekers and refugees should receive proper social and legal help and provide them with social housing, easier access to the labour market and proper health care.
Currently there are over a hundred refugees (single people and families) whose official time in the camp has ended. These refugees protested in front of the Parliament in November 2012, and also in February 2013 in front of the European Union Delegation in Hungary (EU Ház) to call the attention of the responsible authorities, primarily the Immigration and Nationality Office (OIN), and the Ministry of Interior to the danger of homelessness that awaits them after their time in the Bicske Refugee Camp.
All refugees residing in the Bicske refugee camp have wanted, and still want, to leave the camp voluntarily. However, due to the limitations of the laws originally designed to help refugees to find housing and also due to the incompetence of the authorities, these refugees of Hungary, who have been suffering from multiple disadvantages, have not been able to leave and start an independent life.
After these protests, the representatives of OIN offered accommodation at homeless shelters to the refugees. However, after the refugees did not accept these offers, the authorities threatened that the police would forcibly evict them from the camp, and the children would be taken away from their refugee parents by the Hungarian state authorities.
The Migrant Solidarity Group has requested the help of the United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR) in order to prevent the forcing of the refugees into homelessness and the tearing apart of the families. With the contribution of the UNHCR, the authorities let the refugees stay in the camp. However, their money allowances and their medical help was taken away from them.
As a result of the OIN’s incompetence the refugees have not been able to leave the camp without adequate housing solutions, even while more and more refugees have been transferred intto the Bicske camp. Furthermore, not only refugees (with state recognised status), but also asylum-seekers have been recently transferred to Bicske camp – instead of the Debrecen camp where asylum seekers have previously placed. The situation today is now chaotic: total confusion reigns, asylum-seekers are sleeping in the Bicske camp sport hall, dozens of people must share a single kitchen and a bathroom. Some of the rules which regulate the reception conditions of refugees are no longer valid and the new camp rules are difficult to follow, even by the state workers of the camp.
Hungarian parliamentarians intend to ‘repair’ this chaos with the following inhumane laws:
from 1 July, 2013, asylum-seekers will be criminalised. The Office of Immigration and Nationality would have power to place them into detention for up to 6 months. The only ‘reason’ for this rule is to deter those from applying for refugee protection in Hungary.
the “pre-integration” time spent in the Bicske camp would be limited to 2 months. Migrant Solidarity Group does not believe it possible to ‘integrate’ into Hungarian society and have a independent life after 2 months at Bicske camp.
the already extremely short time left for legal appeal against a negative asylum-decision – 15 days – will be shortened to 8 days. Again, the only ‘reason’ for this new change is to make the asylum-seekers’ chances of successfully legally challenging a negative decision by the OIN even less possible.
All these regulations are a mockery of justice, which add to the further hopelessness of the integration possibilities for refugees and leads to the further stigmatisation of asylum-seekers in Hungary.
Therefore, the members of the Migrant Solidarity Group would like to invite all to join us in front of the Ministry of Interior on the 2nd of June, 2013 at 3:30 pm to express their opposition to the inhumane laws that violate human rights and to express that, unlike the government, there are people in Hungary who are happy to accept refugees because we want to create a livable society together with them.
Contact:
Migráns Szolidaritás Csoport (Migrant Solidarity Group)
„Én csak jól szeretném magam érezni itt, integrálódni, erre jönnek a rendőrök, és a TEk-kel
fenyegetnek!”
A független és informális Migráns Szolidaritás Csoport Magyarországon élő menekültekből, migránsokból és magyar állampolgárokból áll. A menekültek, migránsok és menedékkérők jogaiért, és a magyar társadalomban és politikában való részvételükért küzdünk immár ötödik hónapja, s egy
szeretetprogramnak nevezett esemény ötlete több hete felbukkant már. Egy olyan napé, amely nem a sokszor gyötrő gondolkodásé, hogyan is lehetne jobb a magyarországi menekülteknek, hanem egy nap, amelyen egyszerűen egymáshoz kerülhetünk közelebb elengedve a napi küzdelmeink terheit.
Mert a bulira eljövő menekülteknek akadnak terheik, többségüknek ugyanis 2013. március 31-ig szólt a Bicskei Befogadó Állomáson való tartózkodásának ideje, s a zene és tánc napján már egy hete éltek bizonytalanságban, nagy többségük nem mozdulva a táborból. Hová is mozdulna, ha a saját lábon álláshoz sem kapja meg az elegendő támaszt az államtól.
Az ötlethez a végső lendületet a Köztér nevű hely adta meg a nyolcadik kerületi Bérkocsis utcában, amit a csoportunk április 3-án próbált ki először. Egyből láttuk, hogy ide a menekültek teljes családjaikkal eljöhetnek, van konyha, számítógépek, elég tér. A szervezés folyt a maga útján, mígnem az esemény iránt nem várt érdeklődők is felbukkantak.
Nevezetesen az esemény előtt két nappal, pénteken egy aggódó hang jelentkezett: a BRFK rendezvényeket biztosító embere, akivel a korábbi demonstrációkon voltunk kapcsolatban, kereste meg egyik tagunkat, s az esemény iránt érdeklődött. Elmondta, hogy a BRFK ügyelete szólt neki erről a rendezvényről, amit a Facebook-on találtak meg, kérdezte, hogy milyen jellegű lesz, köztéren, vagy magántéren, demonstráció-e, vagy sem. A tagunk elmondta, hogy a menekültek és barátaik magánterületen tartanak egy összejövetelt, ám az időjárástól függően elképzelhető, hogy még a II. János Pál pápa térre is kimennénk focizni, egyszóval semmiképpen sem bejelentés-köteles eseményről van szó. A hívást még az állam olykor túlóvó gondoskodásának tekintettük, bár kérdés maradt bennünk, hogy a menekülteken kívül mely más magyarországi társadalmi csoport által szervezett baráti összejövetel miatt kezdenének el telefonálni a rendőrök két nappal az esemény előtt.
A döbbenet azonban ezután jött. Az esemény előtt egy nappal, szombaton ugyanis a bulit hirdető nyilvános Facebook oldalunkra egy ismerősünk kiírta, hogy aznap két rendőr jelent meg a klubhelyiségben a menekültes rendezvény iránt érdeklődve. S az állami rend örök névtelenségbe burkolózó őrei a korán érkező vendégekre jellemzően ajándékul csupán a zűrzavart hozták magukkal.
Az akkor ott lévő emberek visszakérdeztek, hogy miért érdeklődnek az esemény iránt már egy nappal korábban, mire az egyik rendőr azt válaszolta, hogy „csak azért, mert a rendezvényt a TEK (Terrorelhárítási Központ) akarja biztosítani”. Aztán elmentek a névtelenek.
A hír gyorsan terjedt a csoportban: hívtuk egymást, hogy mit tegyünk. Egy dolgot tartottunk szem előtt: minden menekültnek, aki tervezte, hogy eljön, tudnia kell arról, hogy a TEK-esek kijöhetnek, ám azt is, hogy a legtöbb, amit tehetnek az, hogy igazoltatnak minket. A legrosszabb természetesen nem az igazoltatás lenne, hanem a terrort elhárítók félelmet keltő megjelenése: különösen azon személyekben, akiket a származási országukban az állami erőszakszervezetek: a rendőrség,
erkölcsrendészet, katonaság és terrorelhárítás kínzott meg, vetett fogságba, adott esetben ölte meg a családtagjait, barátait. A Bicskei Befogadó Állomás is telve van olyan leggyakrabban PTSD-vel (poszttraumatikus stressz szindróma) és depresszióval diagnosztizált menekülttel, akik az őket ért üldözés következtében kialakult traumát még nem tudták feldolgozni. A két névtelen rendőr fenyegetésében az aljas ez volt: ha a menekültek azon kapják magukat, hogy egy Budapest
belvárosában lévő pincehelyiségben ének, zene és tánc közben rájuk törnek az állam biztonságának őrei, Európa közepén hirtelen megint Afganisztánban, Szíriában, Iránban és Szomáliában érezhetik magukat. S nem csak ők élhetik át megint traumáikat, hanem mi, Budapesten élő külföldiek és
magyarok is belekóstolhatunk, milyen az, amikor ártatlanul gyanúsítanak valakiket gumibottal és fegyverrel kiérkező, maszkos névtelenségbe burkolózó emberek.
A menekültekkel közösen azonban úgy döntöttünk, hogy mivel félnivalónk nincsen, mindenképpen megtartjuk az eseményt, nem rettentenek el minket semmivel. És ha mégis kijönne valaki, legyen rendőr, vagy TEK-es, az esemény után majd megírjuk, mi történt, ahogyan most éppen ezt tesszük.
Végül arra is rászántuk magunkat, hogy jó állampolgár lévén felhívjuk a TEK-et, s beszámolunk az aznapi két rendőr elrettentő fenyegetéséről, és megkérdezzük, valóban tervezik-e, hogy kijönnek. A TEK honlapján megadott telefont egy százados vette fel, aki határozottan elmondta, hogy szó sincsen arról, hogy kijönnének másnap, ők csak akkor mennek ki bárhová, ha hívják őket, s mivel őket senki nem hívta, nem is mennek sehová.
A buli napján a Blaha Lujza téren gyülekeztünk. Nem olyan egyszerű megtalálni a helyet, ezért egy kis ideig álldogálltunk a sarkon, várva az érkező bicskei menekülteket, hogy együtt mehessünk velük. Mikor már elegen összegyűltünk, elindultunk a fiatalabbakkal, három afgán menekült pedig a később érkezőkre várva ott maradt még a téren. Távolodva visszanéztünk még rájuk, s láttuk, hogy két rendőr már ott is van mellettük, s igazoltatja őket. Egyből visszafordultunk, újra kezet fogtunk barátainkkal, s kérdeztük az őket igazoltató rendőröktől, hogy talán az egy hete meghirdetett fokozott lakossági ellenőrzés keretében igazoltatják-e most a menekülteket (lsd.hvg-cikk itt). A két készenléti rendőr hihetően nem tudta, hogy miről beszélünk, ellenben kérdésünkre válaszul elkérték a mi személyi igazolványainkat is. Újabb kérdésünkre elmondták, hogy az eligazításukon kaptak arra parancsot, hogy igazoltassanak itt a Blahán, s arról érdeklődtek, hogy valóban délután 2-től este 10-ig fog-e tartani a menekültes rendezvény. Szinte meg sem döbbentünk már azon, hogy ők is tudnak róla, s hogy célzottan emiatt a baráti összejövetel miatt lettek ideparancsolva, pusztán azért, hogy az emberek pénzén egy baráti összejövetel – Istenem – külföldi és magyar résztvevőit igazoltassák egy szép vasárnap délután. Megkérdeztük, hogy a klubhelyiségbe is kijönnek-e, mire (immár kevésbé hihetően) azt mondták,
hogy nem fognak kijönni. Kérdeztük, hogy miért van egyáltalán szükség az igazoltatásra, s mondták, hogy „hát azért, hogy a konfliktusokat megelőzzék”. Visszakérdeztünk, hogy milyen konfliktusokról beszélnek, hiszen itt barátok összejöveteléről van szó. Mire mondták, hogy „hát ha felöntenek a
garatra, abból lehet probléma”. Mire mondtuk, hogy a muszlim menekültek jellemzően nem isznak alkoholt. De ha innának is…
Visszakaptuk a személyiket, s a villamosmegállókban várakozó embereket kerülgetve a két rendőr spontán felvezetésével lassan ballagtunk a Népszínház utcán, míg a két rendőr ki nem tért utunkból.
A rendőrök persze a buli alatt is megjelentek. Délután 4-5 körül, egy 10-15 fős kisbusszal, amiből gumibottal a kezükben ugrottak ki ketten. A hely azonban magánterület, így nem jöttek be, ám vélhetően eleve nem volt szándékuk behatolni és a helyiségben mindenkit igazoltatni. Ehelyett megkérdezték, hogy tart-e már az esemény, s hogy hányan vannak. Kérdésünkre, hogy számíthatunk-e rájuk újra, nemmel feleltek, ám 15 perccel később visszajöttek, majd megint elmentek.
Eszünkbe jut a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény szabálya, mely szerint:
10. § (1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem
rendelkezik – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel -, a magyar állampolgár jogai illetik meg,
és kötelezettségei terhelik.
(2) A menekült
a) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása, valamint a helyi népszavazás
és népi kezdeményezés kivételével nem rendelkezik választójoggal;
b) nem tölthet be olyan munkakört, illetve feladatkört, továbbá nem viselhet olyan tisztséget,
amelynek ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.
(3) A menekült jogosult
a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a Genfi
Egyezményben foglalt kétnyelvű úti okmányra;
b) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint ellátásra,
támogatásra és szállásra.
A szabály vasárnap csak papíron létezett. Köszönhetően valakiknek, akik nem gondolják, hogy a származási országukban üldözést szenvedett embereket, akiket Magyarország védelemben részesített, egy délutánra békében kellene hagyni, legalább annyi időre, amennyire fellélegezhetnek magyarországi gondjaik szorításából. Nem gondoljuk, hogy a rendőrség találja ki magától azt, hogy lelkes emberek egy csoportját zaklassa. És mi sem azok miatt a rendőrök miatt aggódunk, akiket odaküldtek nekünk, hogy velünk foglalkozzanak, az ő magatartásukat – eltekintve a szinte törvényszerűen bekövetkező egyperces jégkorszakról, ami egy rendőrökkel való találkozással jár– nem kifogásoljuk. Azok miatt aggódunk, akik úgy döntöttek, hogy a rendőröket odaparancsolják hozzánk. Szeretnénk, ha felnőnének. Játszani ugyanis lehet, együtt játszani a politikai közösség összes szereplőjével még ajánlatos is, hiszen nem a mi csoportunk fogja elhárítani a menekültek integrációjának törvényben és az emberek gondolkodásában egyelőre rögzített akadályait. De csak szabályosan és könnyedén érdemes játszani, ahogyan mi is tesszük.
És mindez így is elhomályosul amellett, amiben vasárnap délután órákon keresztül részünk lehetett.
Azt hiszem, egyikőnk sem gondolta volna, hogy ilyen felemelő délutánban lesz részünk, tele tánccal, zenével és énekkel. Sorra álltak be a folyvást tapsoló kör közepére a hazájukban üldözést elszenvedett, itt pedig a hajléktalanságtól fenyegetett menekültek, mozdulataikkal örömöt és bánatot mesélve. Talán a legemlékezetesebb momentum annak a menekültnek a tánca volt, akinek nemrég a bicskei táborhoz kiérkező mentőautóban halva született meg a gyermeke. A férfi a gyermekeivel együtt jött a buliba, s a gyerekek végre több hónap után örülni és táncolni láthatták apjukat.
A menekülteknek sokat jelentett, hogy a nem-menekültek az ő zenéjükre és énekükre táncoltak, ezt külön megköszönték. Lesz még ilyen esemény, amit továbbra is nyilvánosan fogunk hirdetni, mindenkit szeretettel várva, aki békés szándékkal érkezik.
„ I just want to feel good here and integrate, then the police comes, and threaten us with the TEK (Counter-Terrorism Centre)”
The independent and informal Migrant Solidarity Group consists of refugees, migrants, and Hungarian citizens, all of them living in Hungary. We have been fighting
for the rights of refugees, migrants and asylum seekers, and for their participation in the Hungarian society and politics for five months and we have had the idea to organize a social program for several weeks ago.
A day, which is not solely dedicated to the uneasy brainstorming about how life could be better for the refugees in Hungary, but a day when we can get closer to each other and forget our daily struggle for a few hours. Because the refugees who would come to the party have to carry a lot of burden. Most of them had the right to stay in Bicske Reception Centre till 13th March 2013. On the day of the music and dance they have been living in uncertainty for a week already. Most of them hadn’t left the camp. There is nowhere to go because they are not getting any support from the government to be able to live on their own.
We finally decided to organize the party when we found Köztér in the Bérkocsis street, in the 8th district. We tried it out first on the 3rd of April. We immediately saw that this place could host the refugees with their families. It has a kitchen, computers, and enough space. The organizing was going on when suddenly we had to face some unexpected interest.
Two days before the event, on Friday, we received an apprehensive phonecall from the person who is in charge of security of events from BRFK (Budapest Police Headquarters), with whom we were in contact during our earlier demonstration. He called one of our members and was asking about the event. He said that he was informed about the event from the people on duty at BRFK, they found out about it on Facebook. He asked several questions :what type of event it will be and where it will be, on public space or on private property, will it be demonstration or not. Our member told him that the refugees and their friends will have a gathering on private property, but depending ont he weather, they might go to the II. János Pál pápa square to play football, so it is definitely is not an event that need to be registered with the police.
We still considered the call as an act of the overprotecting care of the government. But we were still wondering for which other friend gatherings, organized by any Hungarian social group other than refugees , would the police call two days before the event ?
But then came the shock. On Saturday, a day before the event, an acquaintance informed us on our public Facebook page advertising the party that day two police officers appeared in the club expressing interest regarding a refugee-event . And these anonymous guard of public safety with their early arrival only caused confusion as usual.
The people present asked them why they were interested in the event already a day early: one of the officers replied that “only because TEK (Counter-Terrorism Centre) wants to provide security to the event. ” Then the people without a name left.
The news spread quickly in the group: we called each other what to do. One thing that was a priority for us:each refugee who was planning to come should know that TEK might turn up, but also that the most they can do is to ask for our papers. This, of course would not be the worst part but the intimidating appearance of the counter-terrorist force: in particular, for the individuals who, in the country of origin, were tortured, thrown into captivity, and whose family members and friends in some case by organizations of state violence (the police, military and counterterrorism forces). The Bicske Reception Center is filled with refugees who have benn diagnosed with PTSD (post-traumatic stress disorder) and depressions who, so far, have been unable to overcome the traumas caused by their persecution. This is what was really vile in the threats of the two policemen without a name: during music, singing and dancing in a basement club in the downtown of Budapest when suddenly state security raids the event the refugees could have the sensation that they are back in Afghanistan, Syria, Iran, Somalia even if they are in Central Europe. And not only would they relive their traumas again, but also us, foreigners and Hungarians living in Budapest would also get a taste what it’s like when you are innocently suspected by masked men shrouded in anonymity with batons and weapons.
However, we decided together with the refugees that since we have nothing to hide we will not cancel the event, the cannot deter us with anything. And if anyone happens to come, be it police, or TEK, then after the event we will write down what happened, as we are doing it now.
Finally we decided to call the TEK as dutiful citizens would. We wanted to ask them if they really wished to supervise our program and also to inform them about the intimidating visit of the two policemen that day. We called the contact number given on the webpage and the TEK officer in charge affirmed that they had no intention to check upon us. He said they would go only if somebody would have placed a call asking them to help but nobody called them therefore they will not go anywhere.
It was not easy to find the venue of the party so we agreed to meet at the Blaha Lujza Square on the day of the party. We were standing at the corner waiting for some other refugees arriving from Bicske before leaving the square together. When most of the participants had arrived we started to go with the younger ones and three Afghan asylum seekers were left behind on the square to meet and guide the last arrivals. Just shortly after we left two policemen approached them and started to check their IDs. We returned immediately, shook hands with our friends and asked from the policemen if they had any particular reason to check them or it was already part of the nationwide alert on checking people, including refugees . They had no clue what we were talking about and instead of answering our question they asked for our IDs too. We asked them again why they checked us and they said that according to their briefing instructions they had to check refugees on the Blaha Square. They also asked us to confirm if our party will be held from 2.00pm to 10.00pm. It was hardly a surprise that they knew about the event and with using taxpayers’ money these policemen were commanded to come and check people who wanted to meet some other friends – checking identity of local and foreign people on a nice Sunday afternoon instead of dealing with crimes. We asked them if they would appear at the place of the event and they said no but it was hard to believe that. We asked them about their reasons to make these checks and they stated that they did it in order to prevent conflicts. We were wondering what they meant and tried to explain that only friends will get together and there would be no place for conflicts. Then the policemen argued that people could get pretty drunk at such a party. Then we told them that Muslim refugees are not typical alcohol consumers but even if they would drink some, then what???
We got back our IDs and moved slowly away among the people at the tram stop, though the two policemen spontaneously walked us up ahead for a while until they left at the Népszínház Street.
Later the police turned up at the party, of course. In the afternoon, around 4 or 5 PM a police van arrived and two policemen jumped out of that, holding batons in their hands. The venue of the party was private area and supposedly they did not plan to come in to check upon us, but instead they asked if we had started the party already and how many people came. When we asked them if they would come again they said no, however they returned fifteen minutes later then left again.
We recalled the relevant law which says :
’10. §
(1) Unless a rule of law or government decree expressly provides otherwise, except as set out in subsections (2) and (3), a refugee shall have the rights and obligations of a Hungarian citizen.
(2) A refugee
a) shall have no suffrage except for elections of local municipality representatives and majors, local referenda and public initiative;
b) may not fulfil a job or responsibility and may not hold an office, the fulfilment or holding of which is tied by law to Hungarian nationality.
(3) A refugee shall be entitled to
a) an identity card determined in separate legal rule and a bilingual travel document specified by the Geneva Convention;
b) provisions, benefits and accommodation under the conditions determined in the present Act and in separate legal rule.’
This law existed only in theory this Sunday. Thanks to those people who do not think that these people who suffered persecution in their home country and offered protection by Hungary should be left in peace at least for an afternoon, just to let them to feel relieved for a while and to forget about their everyday problems.We do not think that harassing a group of enthusiastic and peaceful people was invented and planned by ordinary policemen. What’s more, we were not bothered by those policemen and patrols sent out, of course being in contact with a policeman can cause cold moments but eventually they just did their job. We are rather worried about those people who gave the orders to the police to come and check us. They should grow up. It is possible to play and it is advised to play together with all members and participants of the community, especially that it is not our organization alone who will carry out the integration of the asylum seekers and break down the barriers in people’s mind and policy making. Please, play by the rules and be relaxed, just like us.
But all those difficulties are pale in comparison with the fascinating time we spent together Sunday afternoon.
I think none of us expected to have such an uplifting and inspirational afternoon, full with dance, music and singing. Refugees, who suffered persecution in their motherland and threatened by homelessness in Hungary, stepped into the circle of clapping people to dance, expressing their joy and sadness with movements. One of the most memorable moments was the dance of a refugee whose still-born child recently died in the ambulance car at the camp in Bicske. This man came to the party with his children and after many months it was the first time for them to see their father to dance and being happy again.
It meant a lot for the refugees that other non-refugees/locals danced to their music and songs, it was really appreciated by them. We will organize such an event in the future and any peaceful people will be welcomed to join.
A Bicskei Befogadó Állomáson kínos csend és feszültség honol. 2013. április 2-án a 92 afgán menekültet és oltalmazottat – köztük több gyermekes családokat – mégsem költöztette ki erőszakkal a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Helyette más taktikát választottak, az emberek nem kapnak sem szociális segítséget, sem orvosi ellátást, sem ételt, sem információt arról, hogy a Hivatalnak milyen tervei vannak. Sőt a családokat azzal fenyegetik, hogy gyermekeiket az állam elveszi tőlük, ha nem tudnak önállóan gondoskodni róluk. Levegőnek nézik őket és arra játszanak, hogy a táborban lakó többi menekültet ellenük fordítsák. A táborba újonnan érkezett több mint 70 menekültnek megmondták, hogy kerüljenek mindenféle kapcsolatot az említett 92 emberrel.
The atmosphere in Bicske right now is quiet but tense. On April 2nd, 2013, the 92 refugees and people under subsidiary protection – among them many families with children – were not evicted by force by the Office of Immigration and Nationality (OIN). Instead, there is another strategy in place. The people in the camp are not receiving any benefits, no healthcare, no food, but most importantly, no information of what are the plans of OIN with regards to them. Moreover, the families are being threatened that the state will take away the children, because the families cannot independently take care of them. The 92 people are being completely overlooked, while the more than 70 newly arrived refugees from the camp in Debrecen are being told to avoid contact with the aforementioned 92.
2013. április 2-án 92 menekültnek kell elhagynia a Bicskei Befogadó Állomást úgy, hogy a többségük nem tudja, hogy hová menjen, mert az állam képtelen volt részükre emberhez méltó lakhatást nyújtani. A menekültek 2012 novembere óta több tüntetésen, majd személyes találkozón is felhívták a döntéshozók figyelmét arra, hogy Magyarországon nincsen bevált integrációs út, csak az út az utcára, az út a városi szegénysorba, vagy azoknak, akik ezeket nem kívánják megélni: út Nyugatra, az Európai Unió országaira terhelve azt, amit Magyarországnak kell felvállalnia.
Az egyedülálló menekülteknek az állam egy hajléktalanszállót ajánlott fel, ám ez egy szakadék az integráció felé vezető úton, amelybe nem kívánnak beleugrani a magyar társadalom egyik leginkább sújtott csoportjának tagjai. A tüntető menekültek nem hiába hallatták hangjukat, Magyarországot gazdagítanák, ha rendszerszerű megoldásokat kínálnának fel nekik, ám eddig csak csalódásban volt részük.
2013. április 2-a a magyar menekültügy fekete napja lehet, ahhoz, hogy ez ne így legyen, a magyar társadalom által nemzetközi védelemben részesített 92 személynek a lehető legnagyobb figyelemre és támogatásra van szükségük magyarországi életük eddigi legnehezebb napján.” On 2nd April 2013, 92 refugees have to leave the Refugee Reception Centre in Bicske with the majority of them not knowing where to go, nor why was the Hungarian state incapable of providing them with respectable housing. Since 2012 November, there have been demonstrations and private meetings in which the refugees have been trying to draw the authorities’ attention to the fact that Hungary gives no chances for integration. Instead, the system pushes refugees to the streets, to the sphere of urban poverty. Those who wish to avoid this experience, can only choose to go to the West, and pass on the responsibility of Hungary on the shoulders of the European Union.
For those refugees who are single, the state has offered a place in a temporary homeless shelter. The shelters do not encourage integration to Hungarian society at large, as refugees do not wish to start their life in Hungary as homeless, one of the most oppressed category in Hungary today. It was not in vain that the demonstrating refugees raised their voices, but so far the state has not offered any durable solution to this enduring state of crisis.
Tuesday, 2nd April 2013, may become the black day of Hungarian refugee affairs. In order to avoid that, these 92 people granted international protection by the Hungarian society all the possible public attention and support in what might turn out one of the most difficult days in their lives.
