A Migráns Szolidaritás Csoportot mélységesen elszomorítja az, hogy afgán menekültek, akiket a magyar állam védelemben részesített, az országot elhagyni kényszerültek. Megpróbáltunk mindent megtenni azért, hogy egy jobb életet tudjanak maguknak Magyarországon megteremteni, de végül nem volt más választásuk, el kellett menniük az országból.
Segítettünk nekik abban, hogy a párbeszédet kezdjenek a magyar állammal és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal, hogy megvitassák a problémáikat olyan fontos szervezetekkel, mint a UNHCR és a Menedék, segítettük és támogattuk őket budapesti tüntetéseik megszervezésében – többek között a Parlament, a Belügyminisztérium és az EU Ház előtt. És a nyilvánossághoz illetve az aktivista közösséghez fordultunk támogatásért.
Sajnos, végül mindez nem volt elég. Hisszük, hogy ez veszteség a magyar társadalom számára. Ezek a menekültek jó emberek, akik szörnyű körülményeket éltek túl, melyek miatt Magyarországra menekülni kényszerültek. És miközben védelemben részesültek sajnos maga a menekültstátusz nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy itt letelepedjenek.
Munkalehetőségekre, megfelelő egészségügyi, szociális és oktatási ellátásokra és támogatásokra van szükségük és olyan lakhatási megoldásokra, melyek közé hajléktalanszállók nem tartoznak. A hajléktalanszálló, melyet a magyar állam (BÁH) és más civil szervezet megoldásként javasolt, elfogadhatatlan volt számukra.
Sajnos most elmentek Magyarországról, remélve, hogy más EU-országban szerencsésebbek lesznek. Míg lehet, hogy a BÁH számára ezeknek a ‘problémás’ menekülteknek a távozása megkönnyebbülést jelent, addig a bicskei táborban (és a többi magyarországi nyitott táborban) a túlzsúfoltság problémája nem oldódik meg. Ez ugyanúgy nem megoldás, mint a menekültek a budapesti túlzsúfolt hajléktalanszállókra való küldése. Bicskei beszámolók alapján, tábor nagyon túlzsúfolt 500 emberrel, hiszen körülbelül ennek a számnak felére van kapacitása.
Tehát, azzal hogy többen eltávoztak az országból 500 főből körülbelül 400 marad a táborban, ami a túlzsúfoltságon nagyon sokat nem segít. Szégyenletes módja ez annak, ahogy olyan emberekkel bánnak, akiket Magyarország védelemben részesített.
És sajnos lehet, hogy nem most hallunk utoljára ezekről a menekültekről. Lehetséges, hogy más EU-ország, ahol megpróbálnak letelepedni, el fogja őket utasítani.
A Magyarországra való visszaküldés egy valós veszély számukra, annak ellenére, hogy milyen rosszul bántak velük itt. Magyarország már nem egy biztonságos ország menekültek számára – a magyar állam nyilvánvalóan nem képes megtenni az abszolút minimumot számukra illetve hogy emberi jogaik védelmében.
A Migráns Szolidaritás folytatja munkáját és továbbra is támogatja ezeket a menekülteket és más migránsokat, akik Magyarországra jönnek egy jobb élet reményében.The Migráns Szolidaritás Csoport (Migrant Solidarity Group) is sad to see the Afghans with refugee status from the Hungarian state leave Hungary. We tried everything we could to help them find a better life here, but in the end they had no other choice but to leave Hungary.
We helped them to find dialogue with the Hungarian state and OIN, discuss their problems with important NGOs like UNHCR and Menedek, helped and supported them with organizing protests in Budapest – including at the Hungarian Parliament, the Interior Ministry, the EU Ház. And we appealed for support from the Hungarian public and activist community.
In the end, all this was not enough. We believe this is Hungary’s loss. These are good people who have survived terrible situations resulting in them coming to Hungary. And while they received different forms of refugee status, this was not enough for them to settled down and make a life here.
They need job opportunities, real medical, social and educational support and housing solutions that do not include homeless shelters. The ‘solution’ of homeless shelters which was proposed and supported by the Hungarian state (OIN) and other NGOs was the insult they could not accept.
Sadly they have left Hungary and have put their hopes to other countries in the EU.
While the OIN may be relieved these ‘problem’ Refugees are gone, the real problem of overcrowding at the Bicske Camp (and other open camps in Hungary) is still not solved. Just like sending these refugees to the overcrowded Budapest homeless shelters was not a solution, either. We have reports from Bicske that the camp is already too crowded with approximately 500 persons – when in ‘normal’ times the camp hold half that number.
So, the number will drop from 500 to a still overcrowded 400. This is still a shameful way to treat people who have been recognized by the Hungarian state of deserving a welcome to Hungary.
And, again, sadly this may not be the last we hear of these refugees. It is possible that they will be caught and rejected by the other EU countries they attempt to settle in. Deportation back to Hungary is a clear possibility for them, despite how poorly they have been treated here. Hungary is no longer a safe country for refugees – the Hungarian state is clearly not capable of doing the bare minimum for them or for protecting their human rights. Migráns Szolidaritás will continue its work in supporting these refugees and other migrants who come to Hungary seeking a better life.
Mi, menekültek, akik korábban a bicskei Befogadó Állomáson éltek, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Magyarországról és Németországban kérünk menedékjogot. Azért döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Magyarországot, mert minden próbálkozásunk (részletetek lejebb) arra, hogy segítséget kapjunk ahhoz, hogy menekültekként normális életet élhessünk Magyarországon, meghiúsult.
Már 2012. novemberében felhívtuk a döntéshozók figyelmét a menekültek integrációjának kilátástalan helyzetére Magyarországon: két alkalommal is tüntettünk a Parlament előtt és leveleket küldtünk a Belügyminisztériumnak, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak (BÁH) és a Külügyminisztériumnak egyaránt. A Belügyminisztérium válaszában leírta, hogy 2013. márciusáig maradhatunk a Bicskei táborban, de problémáinkra továbbra sem kaptunk választ, és semmilyen olyan alapvető változás nem történt, amely elősegítette volna az integrációnkat Magyarországon.
2012. januárjában támogatásért fordultunk az UNHCR-hez, hogy segítsék élhetőbb életért való küzdelmünket Magyarországon. 2013. január 19.-én panaszt nyújtottunk be az Európai Bizottságnak Magyarország ellen. Panaszlevelünkben számos EU-jogszabálysértést soroltuk fel. Aznap Budapesten tiltakoztunk az Európai Unió Háza előtt, hogy felhívjuk a figyelmet helyzetünkre. Az egyetlen dolog, amit tiltakozásunkkal és panasztételünkkel elértünk, hogy a másnapra egyeztetett UNHCR-el való találkozót hirtelen nem hagyta jóvá a BÁH, az a hatóság, mely nem engedélyezte személyes találkozónkat 2013. február 20.-án, a Bicskei Befogadó Állomáson.
Négy hónappal a panaszlevelünk elküldése óta még mindig nem kaptunk tájékoztatást panaszunk jelenlegi állapotáról.
2013. március 5.-én végül létrejött az UNHCR-el közös találkozó a Bicskei Befogadó Állomáson.
2013. március 19.-én a Migráns Szolidaritás Csoport egy levelet fogalmazott meg a BÁH és a Belügyminisztérium részére közel 100 menekült helyzetéről, akiknek 2013 március 31.-ig el kellett volna hagyniuk a Bicskei Befogadó Állomást. Levelünkben ismertettük a menekültek főbb lakhatási problémáit, valamint számos javaslatot tettünk arra, miként
lehetne a Bicskei Befogadó Állomáson élő a tábor utáni lakhatási problémáját kezelni.
Azonban kérdéseinkre írásban nem kaptunk választ, csupán személyes találkozókra került sor a BÁH képviselőivel két alkalommal. Az első találkozó 2013. március 20.-án lett megtartva, de a BÁH képviselőinek (a Bicskei tábor igazgatója és az Ellátási és Integrációs Osztály egyik ügyintézője)alkalmatlansága miattegy újabb találkozót kellett megszerveznünk a BÁH-al, amely egy héttel később jött létre 2013 március 27.-én. A találkozón csupán üres ígéretek hangzottak el a BÁH részéről, és még a jegyzőkönyvet sem küldték el nekünk, így bizonyítékunk sincs azokról az ígéretekről, amiket a BÁH tett nekünk. Az egyetlen “megoldás” amit a BÁH lakhatási probléma orvoslására kínált, a hajléktalan szállókon való elhelyezés volt.
2013 március 28.-án, egy nappal a BÁH-al történt második találkozó után, a Menedék és a Baptista Szeretetszolgálat szociális munkásai beszéltek arról, hogy lehetőségünk van hajléktalan szállókra költözni. Nyilvánvaló, hogy hajléktalanszállókon nem tudunk a magyar társadalomba integrálódni és ráadásul csak tíz ember számára volt hely a szállón.
Az azt követő héten a Migráns Szolidaritás néhány tagjával együtt ellátogattunk a Baptista Szeretetszolgálat egyik hajléktalanszállójára, így saját szemünkkel láthattuk, hogy ezek a szállók nem nyújtanának megfelelő megoldást lakhatási problémáinkra.
Időközben a BÁH bicskei táborban dolgozó alkalmazottai több ízben is megfenyegettek minket, hogy rendőri erővel kiraknak a táborból és, hogy a gyermekeinket elveszik tőlünk. A BÁH képviselői a UNHCR-t is tájékoztatták a lehetséges rendőri kilakoltatásról illetve a menekült családok szétszakításáról.
Mielőtt eljöttünk, nem lakoltattak ki senkit a bicskei táborból, de a körülmények és a szolgáltatások minősége sokkal rosszabbra fordult. 2013. március 31.-e óta azok, akik
közülünk már nem maradhatnak tovább a táborban, nem részesülnek pénzügyi támogatásban, orvosi ellátásban, nem kapnak támogatást a szociális munkásoktól és a lakhatási probléma megoldásában sem kapnak segítséget.
Időközben a bicskei táborban lakó menekültek száma a hozzátevőlegesen 200-ról 500-ra emelkedett az elmúlt pár hónapban.
A magyar Parlament elfogadta a menedékkérők őrizetéről szóló törvényt, emiatt2013. június 2.-án, mi, a bicskei menekültek és menedékkérők és a Migráns Szolidaritás tagjaival közösen a Belügyminisztérium előtt tüntettünk. Ezek a szabályozások csak további megbélyegzéshez járulnak hozzá és a magyarországi integrációra vonatkozó reményeinket kilátástalanná teszik.
Azonban úgy határoztunk, hogy mintegy politikai tiltakozásként elhagyjuk Magyarországot és Németországban folyamodunk menedékjogért. Maga a tény, hogy
közel 100-an elhagyjuk Magyarországot, semmit sem fog megváltoztatni Bicskén, hiszen azok, akik megkapják a menekült státuszt a jövőben, hasonló problémákkal fogják
szembe találni magukat.
Nem látunk más megoldást, mint hogy összetartsunk és együtt keressünk megoldást külföldön.
Látjuk, hogy az európai menedékjogi szabályok nem működnek, a menedékkérőkkel és a menekültekkel való bánásmód nagyon más Európa különböző országaiban. Nem fogadjuk el ezt a rendszert. A Németországba való távozás számunkra politikai ellenállás.
A gyermekeink érdekében kell mindezt megtennünk.We, the refugees previously living in the Bicske Reception Centre (Hungary) decided to leave Hungary and apply for asylum in Germany. We decided to leave Hungary because all our attempts (listed below) to seek help to live a normal life as refugees in Hungary have failed.
We started to call the attention of the decision-makers to the hopeless perspectives of refugees’ integration in Hungary already in November 2012 by protesting two times in front of the Parliament and sending letters to the Ministry of Interior, the Office of Immigration and Nationality (OIN) and the Ministry of Foreign Affairs. The Ministry of Interior answered that we could stay in Bicske camp until 31 March 2013, but our concerns were left unanswered and no fundamental change has been made to give us a real chance of integration in Hungary. In January 2012 we have turned to the UNHCR to seek support in our struggle. On 19 February 2013 we filed a complaint to the Commission of the European Union against Hungary. In our complaint, we listed numerous violations of EU-legislation, and we also protested on the same day in front of the House of the European Union in Budapest to raise awareness about our situation. The only result of the protest and the complaint was, that the meeting with the UNHCR scheduled for the next day was suddenly not approved by the OIN, the authority which did not let us have our personal meeting in the Bicske Reception Centre on 20 February.
Nearly four months after filing our complaint to the EU, we have still not been informed about the state of our complaint. Our meeting with the UNHCR finally took place on 5 March, 2013 in the Bicske Reception Centre. However, on 19 March, 2013, the Migrant Solidarity Group (MSG) wrote a letter to the OIN and the Ministry of Interior about the situation of the nearly 100 refugees who were supposed to leave the Bicske camp until 31 March 2013. In this letter we have listed the main problems of the housing opportunities of the refugees and also a number of suggestions how the refugees living in the Bicske camp could be provided with adequate housing after their time is finished in the Bicske camp. We did not get any answers to our questions, only two meetings had taken place with the representatives of the OIN. The first meeting took place on 20 March 2013, but due to the incompetency of the representatives of the OIN – the director of the Bicske camp and a case officer at the Integration Department of the OIN – another meeting with the OIN had to be organized. This next meeting took place a week later, on 27 March 2013. The meeting only contained merely empty promises on behalf of the OIN and the minutes of the notes have not even been sent to us, so we have no proof about what opinion the OIN has given. The only “solution” offered by the OIN to our housing problems were homeless shelters: On 28 March 2013, one day after the second meeting with the OIN, we were informed about the possibility of moving to homeless-shelters. Apart from the obvious fact that we can not integrate to Hungarian society from a homelessness-shelter, it turned out that the homeless shelters only had free capacity for not more than ten of us and even no places for children. However, the following week, we, together with members of the MSG, visited one of the homeless-shelters and we could see with our own eyes that these shelters could not be an adequate solution to our housing problems.
In the meantime, the staff of the OIN working in the Bicske camp has repeatedly threatened us that we will be evicted from the camp with police force and that our children will be taken away from us. The representatives of the OIN also informed the UNHCR about the same possibilities of eviction by the police force and the refugee families being torn apart. Before we left, no eviction from the Bicske camp has happened, but the circumstances and the services provided for us have severely changed for the worse. Since the 31 March 2013, those of us who do not have any time left in the camp are no longer provided with financial support, medical care, support from the social workers and/or support in finding a solution to our housing problems. In the meantime, the number of people who are staying in the Bicske camp increased in recent months from approximately 200 to 500.
Furthermore, the Hungarian parliament adopted a new law on the detention of asylum seekers. That’s why, on 2 June 2013, we refugees, together with asylum-seekers from the Bicske camp and members of the MSG-group have protested again in front of the Ministry of Interior. These regulations only lead to stigmatization and in the increasing hopelessness for our integration prospects in Hungary.
However, as a political protest, we decided to leave Hungary together and to go to Germany and apply for asylum there. The fact, that approximately 100 of us left Hungary will not change anything in Bicske. The new people who will be granted the refugee status by Hungary will face similar problems.
We saw no other choice than staying together and seek a common solution abroad. We have seen that the European rules on asylum are not working, there is no common treatment and care for asylum-seekers and refugees in Europe. We will not accept this system. Our political resistance is movement. We have to do that for our Children.
Milyen lehet a fogvatartás? Hogyan lehet integrálni börtön után? Ebben a videóban menekültek beszélnek a tapasztalataikról. Az Országgyűlés jövő héten fog szavazni a migrációs törvények módosításáról.
What is detention in Hungary like? How can you integrate after prison? In this video, refugees share their experiences. Next week the Hungarian parliament votes on the new asylum law, introducing the systemic detention of all those seeking protection.
A Migráns Szolidaritás Csoport, amely Bicskén és Budapesten élő menekültekből, migránsokból és magyarokból áll, tüntetést tart 2013. június 2-án 15:30-tól a Széchenyi István tér pázsitján a Belügyminisztérium előtt. Az Országgyűlés 2013. június 3-án tervezi megszavazni azokat a jogszabályokat, amelyek emberi jogokat sértő módon a menedékkérők és menekültek jogainak csorbításához fognak vezetni, ezzel kívánva orvosolni a menedékkérőket és menekülteket jelenleg befogadó intézmények és szabályok kudarcát. A tüntetés célja, hogy felhívja a döntéshozók és a közvélemény figyelmét arra, hogy az Országgyűlés nem büntetheti a menedékkérőket azzal, hogy elzárja őket, nem csorbíthatja a jogorvoslathoz való jogukat és nem teheti még kilátástalanabbá a Magyarország által védelemben részesített üldözött személyek integrációját. A menedékkérőknek a brutális őrzött szállások helyett, a menekülteknek pedig a túlzsúfolt és embertelen “előintegrációs” táborok helyett a nekik járó szociális, egészségügyi és jogi segítséget kell nyújtani elsősorban szociális lakhatás, a munkaerőpiachoz való könnyebb hozzáférés és megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatások nyújtásával.
Jelenleg a Bicskei Befogadó Állomáson több mint száz családos és egyedülálló menekült tartózkodik, akiknek a tábori hivatalos tartózkodási ideje már lejárt. Ezen menekültek tüntettek 2012 novemberében a Parlament előtt, és 2013 februárjában az Európai Unió magyarországi képviselete előtt azért, hogy felhívják a felelős hatóságok, elsősorban a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), valamint a Belügyminisztérium figyelmét a bicskei időszak után rájuk váró hajléktalanság veszélyére.
A tábort az összes Bicskén tartózkodó menekült önként el kívánta és továbbra is el kívánja hagyni. A menekültek lakhatásának elősegítését támogatni hivatott jogszabályok korlátai és az állami hatóságok tehetetlensége miatt azonban a Magyarországon többszörösen hátrányos helyzetből induló menekültek erre nem voltak önállóan képesek.
A tüntetések után a menekülteknek a BÁH képviselői hajléktalanszállón ajánlottak fel szálláslehetőséget, ám miután a menekültek ezt nem fogadták el, a hatóságok azzal fenyegettek, hogy rendőri erőszakkal lakoltatják ki őket a táborból, azokat a gyermekeket pedig, akik jobb híján az utcára kerültek volna, az állami hatóságok elvették volna szüleiktől.
A Migráns Szolidaritás Csoport az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) segítségét hívta, hogy a menekültek hajléktalanságba kényszerítését és a különösen sérülékeny családok kényszerrel történő szétszakítását megelőzze. Az ENSZ közbenjárására a hatóságok a táborban hagyták a menekülteket, ám a pénzbeli és egészségügyi támogatást megvonták tőlük, és azzal, hogy semmilyen információt nem adnak a jövőjüket illetően, a teljes kiszolgáltatottságban tartják őket.
A hatóságok tehetetlensége oda vezetett, hogy míg megfelelő lakhatás hiányában a menekültek nem képesek a tábort elhagyni, a bicskei táborba folyamatosan új hullámokban irányították át az újabb menekülteket, s hetek óta már korábban kizárólag a Debreceni Befogadó Állomáson tartózkodó menedékkérőket is. A helyzet ma a káoszhoz hasonlítható: a bicskei táborban a teljes fejetlenség uralkodik, a sportcsarnokban menedékkérők alszanak, egy-egy konyhán és vizes blokkon több tízen osztoznak, a menekültek befogadási feltételeit rendező szabályok egy része érvénytelen, az újakat pedig még a tábor dolgozói sem tudják követni.
A döntéshozók a kialakult káoszt az alábbi embertelen jogszabályokkal akarják orvosolni:
– 2013. július 1-től kriminalizálnák a menedékkérőket azzal, hogy lehetővé tennék a 6 hónapig tartó fogvatartásukat. Ennek egyetlen szándéka, hogy elrettentse az üldözött személyeket attól, hogy Magyarországtól védelmet kérjenek.
– 2 hónapban határoznák meg a bicskei tábor “előintegrációs” idejét, amely lejártával a már elismert menekülteket senki sem tudja, hogy milyen minőségű integrációs lehetőségek várnák.
– a menekültügyi eljárás során kapott elutasító döntéssel szemben a már jelenleg is szinte példa nélküli rövidségű 15 napos fellebbezési határidőt 8 napra csökkentenék le, amelynek egyetlen szándéka, hogy a BÁH elutasító döntéseivel szemben minél kevesebb esélye legyen a menedékkérőknek a bíróságok előtt.
Mindezek látszatintézkedések, amelyek a menekültek magyarországi integrációjának további kilátástalanságához, és a menedékkérők további megbélyegzéséhez vezetnek.
A Migráns Szolidaritás Csoport tagjai 2013. június 2-án 15:30-ra meghívnak mindenkit a Belügyminisztérium elé, hogy fejezze ki egyet nem értését az emberi jogokat sértő jogszabályokkal szemben és fejezze ki, hogy a döntéshozókkal szemben vannak olyan Magyarországon élő emberek, akik szívesen befogadják az üldözötteket, mert azt vallják, hogy csak velük együtt alkothatunk egy élhető társadalmat.
Migráns Szolidaritás (Migrant Solidarity Group), whose members are refugees, migrants and Hungarians – will be demonstrating on 2nd of June at 15.30 front of the Hungarian Ministry of Interior. On the 3rd of June the Parliament is planning to accept the legislation which will violate the human rights of the asylum seekers and refugees. With this move they believe they will fix the failure of the present system. The aim of the protest is to raise awareness among the parliamentarians and to point out that the Parliament should not punish the asylum seekers by detaining them, cannot violate their legal rights and should not make the integration of these people’s life (who have been recognised as refugees by the Hungarian Government) even more difficult. Instead of brutal detention centers and over crowded “pre-integration” centers the asylum seekers and refugees should receive proper social and legal help and provide them with social housing, easier access to the labour market and proper health care.
Currently there are over a hundred refugees (single people and families) whose official time in the camp has ended. These refugees protested in front of the Parliament in November 2012, and also in February 2013 in front of the European Union Delegation in Hungary (EU Ház) to call the attention of the responsible authorities, primarily the Immigration and Nationality Office (OIN), and the Ministry of Interior to the danger of homelessness that awaits them after their time in the Bicske Refugee Camp.
All refugees residing in the Bicske refugee camp have wanted, and still want, to leave the camp voluntarily. However, due to the limitations of the laws originally designed to help refugees to find housing and also due to the incompetence of the authorities, these refugees of Hungary, who have been suffering from multiple disadvantages, have not been able to leave and start an independent life.
After these protests, the representatives of OIN offered accommodation at homeless shelters to the refugees. However, after the refugees did not accept these offers, the authorities threatened that the police would forcibly evict them from the camp, and the children would be taken away from their refugee parents by the Hungarian state authorities.
The Migrant Solidarity Group has requested the help of the United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR) in order to prevent the forcing of the refugees into homelessness and the tearing apart of the families. With the contribution of the UNHCR, the authorities let the refugees stay in the camp. However, their money allowances and their medical help was taken away from them.
As a result of the OIN’s incompetence the refugees have not been able to leave the camp without adequate housing solutions, even while more and more refugees have been transferred intto the Bicske camp. Furthermore, not only refugees (with state recognised status), but also asylum-seekers have been recently transferred to Bicske camp – instead of the Debrecen camp where asylum seekers have previously placed. The situation today is now chaotic: total confusion reigns, asylum-seekers are sleeping in the Bicske camp sport hall, dozens of people must share a single kitchen and a bathroom. Some of the rules which regulate the reception conditions of refugees are no longer valid and the new camp rules are difficult to follow, even by the state workers of the camp.
Hungarian parliamentarians intend to ‘repair’ this chaos with the following inhumane laws:
from 1 July, 2013, asylum-seekers will be criminalised. The Office of Immigration and Nationality would have power to place them into detention for up to 6 months. The only ‘reason’ for this rule is to deter those from applying for refugee protection in Hungary.
the “pre-integration” time spent in the Bicske camp would be limited to 2 months. Migrant Solidarity Group does not believe it possible to ‘integrate’ into Hungarian society and have a independent life after 2 months at Bicske camp.
the already extremely short time left for legal appeal against a negative asylum-decision – 15 days – will be shortened to 8 days. Again, the only ‘reason’ for this new change is to make the asylum-seekers’ chances of successfully legally challenging a negative decision by the OIN even less possible.
All these regulations are a mockery of justice, which add to the further hopelessness of the integration possibilities for refugees and leads to the further stigmatisation of asylum-seekers in Hungary.
Therefore, the members of the Migrant Solidarity Group would like to invite all to join us in front of the Ministry of Interior on the 2nd of June, 2013 at 3:30 pm to express their opposition to the inhumane laws that violate human rights and to express that, unlike the government, there are people in Hungary who are happy to accept refugees because we want to create a livable society together with them.
Contact:
Migráns Szolidaritás Csoport (Migrant Solidarity Group)
A Migráns Szolidaritás Csoport megrémülve értesült a Jobbik legutóbbi felhívásáról, mely szerint tiltakozni fognak a menekülők magatartásával szemben és a Debreceni Befogadó Állomás bezárása érdekében ezen a szombaton, 2013. május 18-án. A Jobbik ötletét később a város polgármestere, Kósa Lajos (Fidesz) is átvette, aki azt nyilatkozta, hogy “amennyiben nem történik változás, a befogadó állomást el kell költöztetni a városból”.
Debrecen rendőrkapitánya azóta már kifejtette, hogy annak ellenére, hogy a befogadó állomáson élő menedékkérők száma nőtt, az eddiginél több bűncselekményt nem regisztráltak. Ezért a Jobbiknak engedélyezett tüntetés, mely a migránsok bűnöző életmódját hangsúlyozza, már önmagában felveti a gyűlölet-bűncselekmény megvalósítását, csakúgy, mint a Jobbiknak a korábban a “cigánybűnözéssel” kapcsolatban megalkotott rögeszméje.
Migráns Szolidaritás Csoport (Migrant Solidarity Group) are horrified at the recent announcement by Jobbik to protest and demand the removal of the Debrecen Reception Centre this Saturday, 18 May, 2013. The idea of Jobbik was also endorsed by the mayor of Debrecen, Lajos Kósa (Fidesz), who announced that „if the situation remains as it is now, the reception centre has to be moved away from the city.”
Már 18 nap telt el azóta, hogy a 92 menekültet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) arra kérte, hogy hagyják el a bicskei tábort, annak ellenére, hogy lakhatásuk nem megoldott. Úgy döntöttek, hogy addig maradnak, míg a BÁH elfogadható megoldást nem talál számukra.
Ezalatt az idő alatt a feszültség is nőtt. Ezek a menekültek már nem részesülnek semmilyen pénzügyi támogatásban és ez a különösen sérülékeny csoport egészségügyi problémáira sem kap többé gyógyszert a táborban; ez viszont akár azt is eredményezheti, hogy egy-egy krónikus betegség könnyen halálos kimenetelűvé is válhat. Úgy tűnik, hogy a szociális munkások nem segítenek nekik többé lakáskeresésben, mivel a debreceni táborból újonnan érkezett menekültekkel kell foglalkozniuk. A rendőrség minden nap megjelenik a táborban, és ellenőrzés címszóval éjjelente lámpával világítanak menekültek szobájába, ezzel zavarva meg a nyugalmukat, személyes életterüket
Múlt szerdán, 2013. április 17.-én, a UNHCR képviselői és néhány menekült találkozott annak érdekében, hogy megoldást találjanak a menekültek problémájára. Azonban a probléma megvitatása helyett a UNHCR a menekülteket a BÁH-hal való együttműködésre ösztönözte, hogy fogadják el a BÁH által felajánlott egyetlen ‘megoldást’, a hajléktalanszállót. Azonban, a menekültek nem kaptak garanciát sem az UNHCR-től, sem a BÁH- tól arra, hogy valóban van 92 fő számára hely a szállókon. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem tett semmilyen említést állandó lakcím létesítéséről, pedig ez elengedhetetlen tényleges integráióchoz, például a magyar állampolgárság megszerzéséhez. A BÁH ezenkívül azzal fenyegette meg a menekülteket, hogy rendőri segítséget vesznek igénybe és elveszik gyermeiket, mivel az ‘utcán élve nem képesek arra, hogy őket megfelelően gondozzák’.
A 92 menekültet a UNHCR arra kérte, hogy adjanak választ egy napon belül. Április 18-án a menekültek tudatták a szervezettel, hogy különböző okokból nem akarnak hajléktalanszállóra költözni.
A feszültség tovább növekszik a táborban. Az immár több mint 100 menekült egyre jobban fél attól, hogy a rendőrség kilakoltatja őket a táborból. Ha ez megtörténik választhatnak, vagy hajléktalan szállón vagy az utcán válnak hajléktalanná.Press Release – On the Situation of the Refugees living in the Bicske Reception Centre Awaiting Homelessness
It has been now 18 days since the 92 refugees were asked to leave the camp without future accommodation. They decided to stay until an acceptable solution is found by the Office of Immigration and Nationality (OIN).
During this period the tension has increased. These refugees do not receive the money support anymore and the especially vulnerable refugees with health problems do not get any more medication from the camp which could result in their chronic diseases becoming lethal. The social workers do not seem to help them anymore to find a place since they have to take care of the new refugees arriving from the Reception Centre of asylum-seekers in Debrecen to the Bicske camp. The police comes every night and day and checks the refugees’ rooms (not only of those 92) using flashlights through the window.
A Bicskei Befogadó Állomáson tartózkodó 92 menekült és oltalmazott személynek 2013. március 31-ig (a télimoratórium lejártáig) engedélyezte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) a Befogadó Állomáson való tartózkodást. A 92 menekült és oltalmazott személy között sok gyermek, gyermekét egyedül nevelő édesanya és többségükben traumatizált személyek vannak, akik ezért különleges bánásmódot igényelnek. Ezen személyek többsége saját helyzetükből, valamint az állami segítség elégtelen voltából kifolyólag a mai napig nem tudta még elhagyni a részükre a Befogadó Állomáson biztosított szálláshelyet.
A BÁH a téli moratórium lejárta előtt néhány nappal arra szólította fel a menekülteket és az oltalmazottakat, hogy a Baptista Szeretetszolgálat által működtetett Átmeneti Szállásokkal– valójában hajléktalan szállókkal – vegyék fel a kapcsolatot, a Hivatal állítása szerint ugyanis ezeken a szállásokon tudna a magukon segíteni képtelen menekülteknek és oltalmazottaknak alvóhelyet biztosítani.
A 2013. április 1-jét követő héten mi, a Migráns Szolidaritás képviselői – többségében menekültek – meglátogattuk a felkínált Átmeneti Szállás egyikét, hogy saját szemünkkel is meggyőződhessünk annak körülményeiről. A látogatáson is megbizonyosodtunk arról, hogy az Átmeneti Szállás egy hajléktalan szálló, ahol esetenként 8-12 ember lakik egy szobában, és a szállón lévő szabályok leginkább a Balassagyarmati Közösségi Szálláson lévő szabályokhoz hasonlatosak.
Az Átmeneti Szállás 150 hajléktalan ember befogadására alkalmas. Látogatásunk idején a szálló teljes kapacitással működött és csak három hely (különböző szobákban) volt menekültek számára lefoglalva, valószínűleg a Baptista Szeretetszolgálat és a BÁH megállapodásának megfelelően. A szálló munkatársától azt az információt kaptuk, miszerint a Baptista Szeretetszolgálat 3 intézményében 3-4, azaz összesen körülbelül 12 férőhely van. Ez a létszám jóval kevesebb, mint ahány egyedülálló kiköltöző lenne a Bicskei táborból.
További gondot jelent az, hogy információnk szerint a szálló csak tartózkodási címet tud a lakók számára biztosítani, akik emiatt csak a speciális, hajléktalanok számára kijelölt egészségügyi szolgáltatást tudják igénybevenni.
Az Átmeneti Szálláson továbbá szembesülnünk kellett azzal, hogy szélsőjobboldali jelkép is található az egyik szobában, amely miatt – mint külföldi állampolgárok – félünk a szállón lakó szélsőjobboldali nézeteket képviselő emberektől. A szállás dolgozói tájékoztattak bennünket, hogy gyakori a szállón a dulakodás, melynek következtében rendőri beavatkozás szükséges. A sok esetben traumatizált emberek életében további megrázkódtatásokat okozhatnak a rendszeresen megjelenő egyenruhás hatóság tagjai. Az, hogy a szállón nincs meg az alapvető biztonságérzet, további komoly károkat okozhat az amúgy is sérülékeny csoport tagjaiban.
Továbbá, mivel csak tartózkodási címet tudnak szerezni, a menekült státusszal bíró személyeknek további hosszú éveket kellene várnia a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségére, amely az általuk elszenvedett traumákat képes lenne csökkenteni.
Véleményünk szerint az Átmeneti Szállás mellékelt házirendjében felsorolt több kötelezettség is súlyosan sértené a menekülteknek és oltalmazottaknak a jelenlegi pszichés állapotát, amelyek közül az alábbiakat emeljük ki:
A szálláson 22 óra után nem lehet főzni, mosni, zuhanyozni és internetezni. A menekültek és oltalmazottak többségének családtagjai azonban elérhetetlenül távol, és gyakran veszélyben élnek. A nemzetközi védelemben részesített személyeknek a családtagjaikkal való rendszeres kapcsolattartása az egyik legfontosabb része a jelenlegi életüknek. Ezen lehetőségnek egy olyan időtartamra való korlátozása, amely a távol élő családtagoknak az időeltolódás következtében alkalmatlan a kapcsolattartásra, az itt élő menekültek és oltalmazottak egészségi állapotának romlásával járhat.
A szállás lakói csak a rendelkezésre álló tároló helyek méretét nem meghaladó mennyiségű személyes tárgyat vihetnek magukkal, amely azonban korlátozza a menekültek és oltalmazottak magánéletét.
A szállást a lakóknak a takarítás idejére el kell hagyniuk, amely oda vezethet, hogy a menekülteknek és gyermekeiknek naponta akár két órán keresztül is az utcán kell tartózkodniuk, míg vissza nem mehetnek ágyukhoz.
A rendszeresen megtartott lakó- és szobagyűléseken a házirend szerint kötelező részt vennie mindenkinek, ám a menekültek és oltalmazottak többsége még nem sajátította el a magyar nyelvet, amely miatt ezen kötelezettség szintén pusztán terhet jelentene számukra.
A Befogadó Állomást megfelelő lakhatás hiányában is elhagyni kényszerülő családos menekülteket és oltalmazottakat továbbá azzal fenyegette meg a BÁH, hogy gyermekeiket elvehetik tőlük, ha nem fogadják el a családok részére felkínált hajléktalan-ellátórendszer által nyújtott szobákat.
Ennek ellenére a családosok helyzete továbbra sem megoldott, hiszen a családos szállókra csak 14 éves kor feletti gyermekekkel lehet beköltözni. Budapesten egy családos szállót tudnának a menekültek igénybe venni, de jelenleg ez is tele van.
A helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy hamarosan további 150 menekültnek kell a bicskei tábort elhagynia.
Megdöbbentőnek találjuk azt, hogy a BÁH szerint a menekültek hajéktalanrendszerbe való elhelyezése megoldás lehet a menekültek lakhatási problémáira. Véleményünk szerint a menekültek számára jobb lenne, ha a bicskei tárborban maradhatnának mindaddig, amíg a BÁH egy jobb és emberségesebb megoldást nem kínál fel számukra.
On the 4th of April, members of Migráns Szolidaritás and refugees from the Bicske Camp visited a homeless shelter in Budapest in Budafoki út. At a recent meeting regarding the housing of refugees Office of Immigration and Nationality (OIN) proposed that refugees who must leave the Bicske camp could use homeless shelters as a solution. Migráns Szolidaritás supports a realistic and adequate solution for the refugees’ housing problem. We visited the above mentioned homeless shelter to investigate and to see it with our own eyes where the refugees are supposed to live.
„Én csak jól szeretném magam érezni itt, integrálódni, erre jönnek a rendőrök, és a TEk-kel
fenyegetnek!”
A független és informális Migráns Szolidaritás Csoport Magyarországon élő menekültekből, migránsokból és magyar állampolgárokból áll. A menekültek, migránsok és menedékkérők jogaiért, és a magyar társadalomban és politikában való részvételükért küzdünk immár ötödik hónapja, s egy
szeretetprogramnak nevezett esemény ötlete több hete felbukkant már. Egy olyan napé, amely nem a sokszor gyötrő gondolkodásé, hogyan is lehetne jobb a magyarországi menekülteknek, hanem egy nap, amelyen egyszerűen egymáshoz kerülhetünk közelebb elengedve a napi küzdelmeink terheit.
Mert a bulira eljövő menekülteknek akadnak terheik, többségüknek ugyanis 2013. március 31-ig szólt a Bicskei Befogadó Állomáson való tartózkodásának ideje, s a zene és tánc napján már egy hete éltek bizonytalanságban, nagy többségük nem mozdulva a táborból. Hová is mozdulna, ha a saját lábon álláshoz sem kapja meg az elegendő támaszt az államtól.
Az ötlethez a végső lendületet a Köztér nevű hely adta meg a nyolcadik kerületi Bérkocsis utcában, amit a csoportunk április 3-án próbált ki először. Egyből láttuk, hogy ide a menekültek teljes családjaikkal eljöhetnek, van konyha, számítógépek, elég tér. A szervezés folyt a maga útján, mígnem az esemény iránt nem várt érdeklődők is felbukkantak.
Nevezetesen az esemény előtt két nappal, pénteken egy aggódó hang jelentkezett: a BRFK rendezvényeket biztosító embere, akivel a korábbi demonstrációkon voltunk kapcsolatban, kereste meg egyik tagunkat, s az esemény iránt érdeklődött. Elmondta, hogy a BRFK ügyelete szólt neki erről a rendezvényről, amit a Facebook-on találtak meg, kérdezte, hogy milyen jellegű lesz, köztéren, vagy magántéren, demonstráció-e, vagy sem. A tagunk elmondta, hogy a menekültek és barátaik magánterületen tartanak egy összejövetelt, ám az időjárástól függően elképzelhető, hogy még a II. János Pál pápa térre is kimennénk focizni, egyszóval semmiképpen sem bejelentés-köteles eseményről van szó. A hívást még az állam olykor túlóvó gondoskodásának tekintettük, bár kérdés maradt bennünk, hogy a menekülteken kívül mely más magyarországi társadalmi csoport által szervezett baráti összejövetel miatt kezdenének el telefonálni a rendőrök két nappal az esemény előtt.
A döbbenet azonban ezután jött. Az esemény előtt egy nappal, szombaton ugyanis a bulit hirdető nyilvános Facebook oldalunkra egy ismerősünk kiírta, hogy aznap két rendőr jelent meg a klubhelyiségben a menekültes rendezvény iránt érdeklődve. S az állami rend örök névtelenségbe burkolózó őrei a korán érkező vendégekre jellemzően ajándékul csupán a zűrzavart hozták magukkal.
Az akkor ott lévő emberek visszakérdeztek, hogy miért érdeklődnek az esemény iránt már egy nappal korábban, mire az egyik rendőr azt válaszolta, hogy „csak azért, mert a rendezvényt a TEK (Terrorelhárítási Központ) akarja biztosítani”. Aztán elmentek a névtelenek.
A hír gyorsan terjedt a csoportban: hívtuk egymást, hogy mit tegyünk. Egy dolgot tartottunk szem előtt: minden menekültnek, aki tervezte, hogy eljön, tudnia kell arról, hogy a TEK-esek kijöhetnek, ám azt is, hogy a legtöbb, amit tehetnek az, hogy igazoltatnak minket. A legrosszabb természetesen nem az igazoltatás lenne, hanem a terrort elhárítók félelmet keltő megjelenése: különösen azon személyekben, akiket a származási országukban az állami erőszakszervezetek: a rendőrség,
erkölcsrendészet, katonaság és terrorelhárítás kínzott meg, vetett fogságba, adott esetben ölte meg a családtagjait, barátait. A Bicskei Befogadó Állomás is telve van olyan leggyakrabban PTSD-vel (poszttraumatikus stressz szindróma) és depresszióval diagnosztizált menekülttel, akik az őket ért üldözés következtében kialakult traumát még nem tudták feldolgozni. A két névtelen rendőr fenyegetésében az aljas ez volt: ha a menekültek azon kapják magukat, hogy egy Budapest
belvárosában lévő pincehelyiségben ének, zene és tánc közben rájuk törnek az állam biztonságának őrei, Európa közepén hirtelen megint Afganisztánban, Szíriában, Iránban és Szomáliában érezhetik magukat. S nem csak ők élhetik át megint traumáikat, hanem mi, Budapesten élő külföldiek és
magyarok is belekóstolhatunk, milyen az, amikor ártatlanul gyanúsítanak valakiket gumibottal és fegyverrel kiérkező, maszkos névtelenségbe burkolózó emberek.
A menekültekkel közösen azonban úgy döntöttünk, hogy mivel félnivalónk nincsen, mindenképpen megtartjuk az eseményt, nem rettentenek el minket semmivel. És ha mégis kijönne valaki, legyen rendőr, vagy TEK-es, az esemény után majd megírjuk, mi történt, ahogyan most éppen ezt tesszük.
Végül arra is rászántuk magunkat, hogy jó állampolgár lévén felhívjuk a TEK-et, s beszámolunk az aznapi két rendőr elrettentő fenyegetéséről, és megkérdezzük, valóban tervezik-e, hogy kijönnek. A TEK honlapján megadott telefont egy százados vette fel, aki határozottan elmondta, hogy szó sincsen arról, hogy kijönnének másnap, ők csak akkor mennek ki bárhová, ha hívják őket, s mivel őket senki nem hívta, nem is mennek sehová.
A buli napján a Blaha Lujza téren gyülekeztünk. Nem olyan egyszerű megtalálni a helyet, ezért egy kis ideig álldogálltunk a sarkon, várva az érkező bicskei menekülteket, hogy együtt mehessünk velük. Mikor már elegen összegyűltünk, elindultunk a fiatalabbakkal, három afgán menekült pedig a később érkezőkre várva ott maradt még a téren. Távolodva visszanéztünk még rájuk, s láttuk, hogy két rendőr már ott is van mellettük, s igazoltatja őket. Egyből visszafordultunk, újra kezet fogtunk barátainkkal, s kérdeztük az őket igazoltató rendőröktől, hogy talán az egy hete meghirdetett fokozott lakossági ellenőrzés keretében igazoltatják-e most a menekülteket (lsd.hvg-cikk itt). A két készenléti rendőr hihetően nem tudta, hogy miről beszélünk, ellenben kérdésünkre válaszul elkérték a mi személyi igazolványainkat is. Újabb kérdésünkre elmondták, hogy az eligazításukon kaptak arra parancsot, hogy igazoltassanak itt a Blahán, s arról érdeklődtek, hogy valóban délután 2-től este 10-ig fog-e tartani a menekültes rendezvény. Szinte meg sem döbbentünk már azon, hogy ők is tudnak róla, s hogy célzottan emiatt a baráti összejövetel miatt lettek ideparancsolva, pusztán azért, hogy az emberek pénzén egy baráti összejövetel – Istenem – külföldi és magyar résztvevőit igazoltassák egy szép vasárnap délután. Megkérdeztük, hogy a klubhelyiségbe is kijönnek-e, mire (immár kevésbé hihetően) azt mondták,
hogy nem fognak kijönni. Kérdeztük, hogy miért van egyáltalán szükség az igazoltatásra, s mondták, hogy „hát azért, hogy a konfliktusokat megelőzzék”. Visszakérdeztünk, hogy milyen konfliktusokról beszélnek, hiszen itt barátok összejöveteléről van szó. Mire mondták, hogy „hát ha felöntenek a
garatra, abból lehet probléma”. Mire mondtuk, hogy a muszlim menekültek jellemzően nem isznak alkoholt. De ha innának is…
Visszakaptuk a személyiket, s a villamosmegállókban várakozó embereket kerülgetve a két rendőr spontán felvezetésével lassan ballagtunk a Népszínház utcán, míg a két rendőr ki nem tért utunkból.
A rendőrök persze a buli alatt is megjelentek. Délután 4-5 körül, egy 10-15 fős kisbusszal, amiből gumibottal a kezükben ugrottak ki ketten. A hely azonban magánterület, így nem jöttek be, ám vélhetően eleve nem volt szándékuk behatolni és a helyiségben mindenkit igazoltatni. Ehelyett megkérdezték, hogy tart-e már az esemény, s hogy hányan vannak. Kérdésünkre, hogy számíthatunk-e rájuk újra, nemmel feleltek, ám 15 perccel később visszajöttek, majd megint elmentek.
Eszünkbe jut a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény szabálya, mely szerint:
10. § (1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem
rendelkezik – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel -, a magyar állampolgár jogai illetik meg,
és kötelezettségei terhelik.
(2) A menekült
a) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása, valamint a helyi népszavazás
és népi kezdeményezés kivételével nem rendelkezik választójoggal;
b) nem tölthet be olyan munkakört, illetve feladatkört, továbbá nem viselhet olyan tisztséget,
amelynek ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.
(3) A menekült jogosult
a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a Genfi
Egyezményben foglalt kétnyelvű úti okmányra;
b) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint ellátásra,
támogatásra és szállásra.
A szabály vasárnap csak papíron létezett. Köszönhetően valakiknek, akik nem gondolják, hogy a származási országukban üldözést szenvedett embereket, akiket Magyarország védelemben részesített, egy délutánra békében kellene hagyni, legalább annyi időre, amennyire fellélegezhetnek magyarországi gondjaik szorításából. Nem gondoljuk, hogy a rendőrség találja ki magától azt, hogy lelkes emberek egy csoportját zaklassa. És mi sem azok miatt a rendőrök miatt aggódunk, akiket odaküldtek nekünk, hogy velünk foglalkozzanak, az ő magatartásukat – eltekintve a szinte törvényszerűen bekövetkező egyperces jégkorszakról, ami egy rendőrökkel való találkozással jár– nem kifogásoljuk. Azok miatt aggódunk, akik úgy döntöttek, hogy a rendőröket odaparancsolják hozzánk. Szeretnénk, ha felnőnének. Játszani ugyanis lehet, együtt játszani a politikai közösség összes szereplőjével még ajánlatos is, hiszen nem a mi csoportunk fogja elhárítani a menekültek integrációjának törvényben és az emberek gondolkodásában egyelőre rögzített akadályait. De csak szabályosan és könnyedén érdemes játszani, ahogyan mi is tesszük.
És mindez így is elhomályosul amellett, amiben vasárnap délután órákon keresztül részünk lehetett.
Azt hiszem, egyikőnk sem gondolta volna, hogy ilyen felemelő délutánban lesz részünk, tele tánccal, zenével és énekkel. Sorra álltak be a folyvást tapsoló kör közepére a hazájukban üldözést elszenvedett, itt pedig a hajléktalanságtól fenyegetett menekültek, mozdulataikkal örömöt és bánatot mesélve. Talán a legemlékezetesebb momentum annak a menekültnek a tánca volt, akinek nemrég a bicskei táborhoz kiérkező mentőautóban halva született meg a gyermeke. A férfi a gyermekeivel együtt jött a buliba, s a gyerekek végre több hónap után örülni és táncolni láthatták apjukat.
A menekülteknek sokat jelentett, hogy a nem-menekültek az ő zenéjükre és énekükre táncoltak, ezt külön megköszönték. Lesz még ilyen esemény, amit továbbra is nyilvánosan fogunk hirdetni, mindenkit szeretettel várva, aki békés szándékkal érkezik.
„ I just want to feel good here and integrate, then the police comes, and threaten us with the TEK (Counter-Terrorism Centre)”
The independent and informal Migrant Solidarity Group consists of refugees, migrants, and Hungarian citizens, all of them living in Hungary. We have been fighting
for the rights of refugees, migrants and asylum seekers, and for their participation in the Hungarian society and politics for five months and we have had the idea to organize a social program for several weeks ago.
A day, which is not solely dedicated to the uneasy brainstorming about how life could be better for the refugees in Hungary, but a day when we can get closer to each other and forget our daily struggle for a few hours. Because the refugees who would come to the party have to carry a lot of burden. Most of them had the right to stay in Bicske Reception Centre till 13th March 2013. On the day of the music and dance they have been living in uncertainty for a week already. Most of them hadn’t left the camp. There is nowhere to go because they are not getting any support from the government to be able to live on their own.
We finally decided to organize the party when we found Köztér in the Bérkocsis street, in the 8th district. We tried it out first on the 3rd of April. We immediately saw that this place could host the refugees with their families. It has a kitchen, computers, and enough space. The organizing was going on when suddenly we had to face some unexpected interest.
Two days before the event, on Friday, we received an apprehensive phonecall from the person who is in charge of security of events from BRFK (Budapest Police Headquarters), with whom we were in contact during our earlier demonstration. He called one of our members and was asking about the event. He said that he was informed about the event from the people on duty at BRFK, they found out about it on Facebook. He asked several questions :what type of event it will be and where it will be, on public space or on private property, will it be demonstration or not. Our member told him that the refugees and their friends will have a gathering on private property, but depending ont he weather, they might go to the II. János Pál pápa square to play football, so it is definitely is not an event that need to be registered with the police.
We still considered the call as an act of the overprotecting care of the government. But we were still wondering for which other friend gatherings, organized by any Hungarian social group other than refugees , would the police call two days before the event ?
But then came the shock. On Saturday, a day before the event, an acquaintance informed us on our public Facebook page advertising the party that day two police officers appeared in the club expressing interest regarding a refugee-event . And these anonymous guard of public safety with their early arrival only caused confusion as usual.
The people present asked them why they were interested in the event already a day early: one of the officers replied that “only because TEK (Counter-Terrorism Centre) wants to provide security to the event. ” Then the people without a name left.
The news spread quickly in the group: we called each other what to do. One thing that was a priority for us:each refugee who was planning to come should know that TEK might turn up, but also that the most they can do is to ask for our papers. This, of course would not be the worst part but the intimidating appearance of the counter-terrorist force: in particular, for the individuals who, in the country of origin, were tortured, thrown into captivity, and whose family members and friends in some case by organizations of state violence (the police, military and counterterrorism forces). The Bicske Reception Center is filled with refugees who have benn diagnosed with PTSD (post-traumatic stress disorder) and depressions who, so far, have been unable to overcome the traumas caused by their persecution. This is what was really vile in the threats of the two policemen without a name: during music, singing and dancing in a basement club in the downtown of Budapest when suddenly state security raids the event the refugees could have the sensation that they are back in Afghanistan, Syria, Iran, Somalia even if they are in Central Europe. And not only would they relive their traumas again, but also us, foreigners and Hungarians living in Budapest would also get a taste what it’s like when you are innocently suspected by masked men shrouded in anonymity with batons and weapons.
However, we decided together with the refugees that since we have nothing to hide we will not cancel the event, the cannot deter us with anything. And if anyone happens to come, be it police, or TEK, then after the event we will write down what happened, as we are doing it now.
Finally we decided to call the TEK as dutiful citizens would. We wanted to ask them if they really wished to supervise our program and also to inform them about the intimidating visit of the two policemen that day. We called the contact number given on the webpage and the TEK officer in charge affirmed that they had no intention to check upon us. He said they would go only if somebody would have placed a call asking them to help but nobody called them therefore they will not go anywhere.
It was not easy to find the venue of the party so we agreed to meet at the Blaha Lujza Square on the day of the party. We were standing at the corner waiting for some other refugees arriving from Bicske before leaving the square together. When most of the participants had arrived we started to go with the younger ones and three Afghan asylum seekers were left behind on the square to meet and guide the last arrivals. Just shortly after we left two policemen approached them and started to check their IDs. We returned immediately, shook hands with our friends and asked from the policemen if they had any particular reason to check them or it was already part of the nationwide alert on checking people, including refugees . They had no clue what we were talking about and instead of answering our question they asked for our IDs too. We asked them again why they checked us and they said that according to their briefing instructions they had to check refugees on the Blaha Square. They also asked us to confirm if our party will be held from 2.00pm to 10.00pm. It was hardly a surprise that they knew about the event and with using taxpayers’ money these policemen were commanded to come and check people who wanted to meet some other friends – checking identity of local and foreign people on a nice Sunday afternoon instead of dealing with crimes. We asked them if they would appear at the place of the event and they said no but it was hard to believe that. We asked them about their reasons to make these checks and they stated that they did it in order to prevent conflicts. We were wondering what they meant and tried to explain that only friends will get together and there would be no place for conflicts. Then the policemen argued that people could get pretty drunk at such a party. Then we told them that Muslim refugees are not typical alcohol consumers but even if they would drink some, then what???
We got back our IDs and moved slowly away among the people at the tram stop, though the two policemen spontaneously walked us up ahead for a while until they left at the Népszínház Street.
Later the police turned up at the party, of course. In the afternoon, around 4 or 5 PM a police van arrived and two policemen jumped out of that, holding batons in their hands. The venue of the party was private area and supposedly they did not plan to come in to check upon us, but instead they asked if we had started the party already and how many people came. When we asked them if they would come again they said no, however they returned fifteen minutes later then left again.
We recalled the relevant law which says :
’10. §
(1) Unless a rule of law or government decree expressly provides otherwise, except as set out in subsections (2) and (3), a refugee shall have the rights and obligations of a Hungarian citizen.
(2) A refugee
a) shall have no suffrage except for elections of local municipality representatives and majors, local referenda and public initiative;
b) may not fulfil a job or responsibility and may not hold an office, the fulfilment or holding of which is tied by law to Hungarian nationality.
(3) A refugee shall be entitled to
a) an identity card determined in separate legal rule and a bilingual travel document specified by the Geneva Convention;
b) provisions, benefits and accommodation under the conditions determined in the present Act and in separate legal rule.’
This law existed only in theory this Sunday. Thanks to those people who do not think that these people who suffered persecution in their home country and offered protection by Hungary should be left in peace at least for an afternoon, just to let them to feel relieved for a while and to forget about their everyday problems.We do not think that harassing a group of enthusiastic and peaceful people was invented and planned by ordinary policemen. What’s more, we were not bothered by those policemen and patrols sent out, of course being in contact with a policeman can cause cold moments but eventually they just did their job. We are rather worried about those people who gave the orders to the police to come and check us. They should grow up. It is possible to play and it is advised to play together with all members and participants of the community, especially that it is not our organization alone who will carry out the integration of the asylum seekers and break down the barriers in people’s mind and policy making. Please, play by the rules and be relaxed, just like us.
But all those difficulties are pale in comparison with the fascinating time we spent together Sunday afternoon.
I think none of us expected to have such an uplifting and inspirational afternoon, full with dance, music and singing. Refugees, who suffered persecution in their motherland and threatened by homelessness in Hungary, stepped into the circle of clapping people to dance, expressing their joy and sadness with movements. One of the most memorable moments was the dance of a refugee whose still-born child recently died in the ambulance car at the camp in Bicske. This man came to the party with his children and after many months it was the first time for them to see their father to dance and being happy again.
It meant a lot for the refugees that other non-refugees/locals danced to their music and songs, it was really appreciated by them. We will organize such an event in the future and any peaceful people will be welcomed to join.
بنى آدم اعضای یک پیکرند
که در آفرینش ز یک گوهرند
چو عضوى به درد آورد روزگار
دگر عضوها را نماند قرار
تو کز محنت دیگران بی غمی
نشاید که نامت نهند آدمی سعدی
‘Az emberek tagjai egy testnek, Teremtéskor egy agyagból lettek. Ha fájdalmat oszt a sors egy tagnak: Mind egyenlőn szenvedőben vannak. Ki részvétlen maradsz mások kínján: Ember nevet nem érdemelsz méltán.’
-Szádi, perzsa költő
Gulisztan, az egész mű itt olvasható dr. Erődi Béla fordításában.
بنى آدم اعضای یک پیکرند
که در آفرینش ز یک گوهرند
چو عضوى به درد آورد روزگار
دگر عضوها را نماند قرار
تو کز محنت دیگران بی غمی
نشاید که نامت نهند آدمی سعدی
Human beings are members of a whole
In creation of one essence and soul
If one member is afflicted with pain
Other members uneasy will remain
If you’ve no sympathy for human pain
The name of human you cannot retain
– Saadi
A Bicskei Befogadó Állomáson kínos csend és feszültség honol. 2013. április 2-án a 92 afgán menekültet és oltalmazottat – köztük több gyermekes családokat – mégsem költöztette ki erőszakkal a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Helyette más taktikát választottak, az emberek nem kapnak sem szociális segítséget, sem orvosi ellátást, sem ételt, sem információt arról, hogy a Hivatalnak milyen tervei vannak. Sőt a családokat azzal fenyegetik, hogy gyermekeiket az állam elveszi tőlük, ha nem tudnak önállóan gondoskodni róluk. Levegőnek nézik őket és arra játszanak, hogy a táborban lakó többi menekültet ellenük fordítsák. A táborba újonnan érkezett több mint 70 menekültnek megmondták, hogy kerüljenek mindenféle kapcsolatot az említett 92 emberrel.
The atmosphere in Bicske right now is quiet but tense. On April 2nd, 2013, the 92 refugees and people under subsidiary protection – among them many families with children – were not evicted by force by the Office of Immigration and Nationality (OIN). Instead, there is another strategy in place. The people in the camp are not receiving any benefits, no healthcare, no food, but most importantly, no information of what are the plans of OIN with regards to them. Moreover, the families are being threatened that the state will take away the children, because the families cannot independently take care of them. The 92 people are being completely overlooked, while the more than 70 newly arrived refugees from the camp in Debrecen are being told to avoid contact with the aforementioned 92.
