Sajtóközlemény-2014.04.05.
“De miért nem?!” – hangzik a kérdése a Bajrami családnak, akiknek a magyar állampolgárság iránti kérelmét harmadszorra utasította el indokolás nélkül a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Continue reading ‘De miért nem?!’ – Migszol videó
Az elmúlt hetekben a Migszol ellátogatott a debreceni menekülttáborba – és ezt folytatni is fogjuk az elérési-programunk részeként. Több, a táborban élő menekülttel találkoztunk, és köszönhetően a Migszol változatos team-jének, képesek voltunk angol, francia, albán, fárszi és arab nyelven kommunikálni. A mostani rövid riportunkat újabbak követik majd, amelyekben megosztjuk a mi és a debreceni táborban élők tapasztalatait.
A debreceni tábor háttere
A tábor több ok miatt is speciális. Nemcsak azért, mert a legnagyobb menekülttábor Magyarországon, és ennek köszönhetően a média is jobban ráfigyel, különösen a helyi, regionális médiumok. Ez volt helyszíne a szélsőjobboldali Jobbik támogatói, illetve paramilitáris szárnyuk, a Magyar Gárda által szervezett tábor-ellenes tüntetéseknek is.
Fontos megemlíteni, hogy a tábornak nagyon bizarr, különös elrendezése van: a nyitott tábor közepén egy őrzött szállás is működik (az oda zártak számára igazából ez egy börtön). Ez az elrendezés nagyon erős pszichológiai nyomással bír, mindenkire hatással van a táboron belül; azokra is, akik a nyitott táborban élnek, a bezártakra is, sőt, még a tábor személyzetére és az őrségre is.
Azok, akik a nyitott táborrészben élnek, tudják, hogy amennyiben “rosszul viselkednek”, akár a zárt részlegbe is átkerülhetnek (a MigSzolnak többen is beszámoltak erről).
Azok, akik a zárt gyűjtőközpontban vannak, látják, ahogy ablakuk alatt más menekültek és menedékkérők szabadon sétálnak – gyakran azt sem tudják, ők miért vannak bebörtönözve.
Másrészről pedig, az őrzött szállás létezése a nyitott táboron belül különös cselekedetre csábítja az őröket, az angol nyelvben ennek “power tripping” a neve. A szótár (Thesaurus) definíciója szerint ez egyfajta hatalommal való visszaélés, pusztán azon „öröm” által vezérelve, hogy mások felett ellenőrzést, kontrollt tud gyakorolni valaki.
A táborban élők és dolgozók közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyokkal járó légkört a zárt gyűjtőközpont baljós jelenléte még rosszabbá tette.
In recent weeks, Migszol started visiting the refugee camp in Debrecen – and, as a part of our outreach strategy, we will continue the visits in the future. We met with many refugees who live inside the camp, and thanks to our diverse MigSzol team, we were able to communicate with people in English, French, Albanian, Farsi and Arabic. This small report is the first of many to come, outlining and sharing our experiences of people who live within the Debrecen camp. Continue reading Migszol látogatás a debreceni menekülttáborban – I. részMigszol visits refugee camp in Debrecen – Part One
2014. január 18-án néhány, a vámosszabadi menekülttáborban élő menedékkérő meghívta a Migráns Szolidaritás Csoportot (MigSzol), hogy látogassák meg őket. Mialatt a MigSzol a tábor előtt várta a kapcsolattartó személyt, D.-t, a rendőrség is megérkezett, majd negyedóra múltán távozott, mivel semmilyen rendzavarás nem történt.
Általános körülmények a táborban
Az általános körülmények a vámosszabadi táborban jobbnak tűnnek, mint a hasonló, bicskei vagy debreceni menekültszállón. Ez talán annak az eredménye, hogy a helyiek tiltakoztak a szálló létrehozása ellen, és a Bevándorlási Hivatal biztos akart lenni abban, hogy a falubeliek nem fognak panaszkodni a táborban uralkodó állapotok miatt.
D. elmondása szerint a múlt év szeptemberében sem volt több a táborban élő emberek létszáma 200-nál. Jelenleg körülbelül 40-en vannak. A többségük Ghánából, Nigériából, Szenegálból és Koszovóból, de nemrégen érkeztek néhányan Afganisztánból is. Gyermekes családok is tartózkodnak a táborban. Nagyon sok a szabad kapacitás. A Migszol álláspontja szerint az állam alapvető kötelessége lenne, hogy amennyiben a nyitott táborokban van fölös férőhely, akkor lehetővé tegyék, hogy a börtönben tartott menedékkérőket szabadon engedjék és a nyitott táborokban helyezzék el.
Hat szociális munkás van Vámosszabadiban. Segítenek eligazodni, amennyiben orvosi ellátásra van szükség, tisztálkodási szereket (sampon, szappan) adnak, bevándorlási ügyek intézésében segítenek és programokat szerveznek minden héten. Szintén ők biztosítanak heti egy óra magyar nyelvleckét.
Az internet hozzáférés a menedékkérők számára biztosított, habár nekünk elmondták, hogy a sebessége nagyon lassú. Van egy közös, fűtött nappali, ahol a táborban élők összegyűlhetnek. Az ingyenes buszjárat a városba szintén elérhető a mendékkérőknek. Naponta, délután 2-kor indul a táborból és délután 5-kor vissza. A tábor lakóinak eddig csak pozitív tapasztalataik vannak a győri lakosokkal.
A MigSzol örömmel látta, hogy a körülmények alapvetően jobbak a többi, hasonló táborokhoz képest, azonban a Csoport szerint még így sem megfelelőek. A Migszol nem gondolja, hogy elkülönítve és táborban élni, az jó megoldásnak nevezhető. A tábor 45 percnyi gyaloglásra van a várostól, napi egy buszjárat biztosított. Emiatt az integráció ellehetetlenül és a szociális kapcsolatok minimálisak. A tábor közvetlen környezetében nincs egy olyan hely, ahová be lehet ülni egy ital mellett elbeszélgetni, nincs egy bolt, ahol élelmet lehet vásárolni.
Az orvosi ellátáshoz való hozzájutás is körülményes. A doktor minden nap délután 14.00 és 14.30 között rendel. A nővér valamivel tovább marad. Amikor szakrendelésre kell menni, a doktor írja meg a beutalót. Az egész procedúra meglehetősen hosszú és rendszerint két-három hétbe telik. A táborban rendelő doktor csak fájdalomcsillapítót ad.
Vámosszabadiban a személyzet adja az ételt. Más táborokban a menekültek és a menedékkérők pénzt kapnak e célra. A menedékkérők elmondták, hogy jobbnak tartják, ha pénzt kapnak élelemvásárlásra, mert így saját maguknak tudnak főzni és a maradék pénzből fel tudják hívni telefonon a családjukat vagy az ügyvédjüket.
Az ételt a tábor szakácsai főzik. A menedékkérőknek sok problémája van ezzel, mert eleinte például csak magyaros ételek készülnek, amelyhez nem szoktak hozzá. Emiatt többen kérték, hogy pénzt kaphassanak a saját élelmezésükre, vagy hogy legalább engedjék meg, hogy maguk főzzenek. Azt mondták nekik, hogy a szakácsoknak munkaszerződésük van, és a tábor nem rúgathatja ki őket, emiatt nem lehet változtatni az élelmezés módján. Mivel maguk az menedékkérők is úgy gondolták, hogy nem lenne tisztességes, ha a szakácsok elveszítenék a munkájukat, többen is önkéntesen felajánlották, hogy segítenek a konyhán a főzésben, és mostanra már az ételek olyanok, amelyeket ők is ismernek és szeretnek.
D. és a barátai elmondták, hogy nem volt elég téli ruhájuk, de a Caritas adott nekik valamennyit. Azt is elmondták, hogy nagyon aggódnak a jövőjük miatt. A MigSzol azt tanácsolta nekik, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédeivel, akik segíthetnek nekik a menedékkérő-procedúrában – különösen akkor, ha elutasították őket. Nem tudták, hogy hogyan lehet a Helsinki Bizottságot elérni (és nem volt pénzük a telefonkártya feltöltésére).
A MigSzol megtudta, hogy a rendőrség havonta kétszer jön ide, hogy menedékkérőket vigyenek át Vámosszabadiból egy zárt gyűjtőtáborba. Ezek az átszállítások nagyon feszültté teszik a hangulatot a táborban, mindenki arra gondol, hogy ő lehet a következő.
Ugyanakkor a sokféle ember együttéléséből adódó nehézségek lecsökkentek a táboron belüli spontán önszerveződésnek köszönhetően. Négy hónappal korábban sok volt az összetűzés a táborlakók között (különböző szokások, más kultúrák…) Aztán saját maguk, egy közösen megszervezett találkozón úgy döntöttek, hogy minden népcsoport megválasztja a maga vezetőjét, és ha valakinek problémája van, akkor azt tudatja a vezetőjével, aki pedig megbeszéli azt a többi közösséggel. A feszültség ennek köszönhetően megszűnt.
Általános tények a Vámosszabadiban élő menedékkérők meglátása szerint
A jogi segítség igénybevétele nehéz a menedékkérők számára. D. magánügyvédet fogadott, mert nem tudott a Helsinki Bizottságról, amikor szüksége lett volna rá. Akkor bízta meg ezt az ügyvédet, amikor a debreceni táborban lakott és problémája adódott. Az ügyvéd budapesti. D. reggel tud távozni és éjszakára kell visszaérnie, amikor találkozója van a jogi képviselőjével, és a saját pénzéből fizeti az utakat.
Nem minden ember tudja Európába vagy Magyarországra érkezve, hogy jogi értelemben mit értünk menekült-státusz alatt. Néhányan Magyarország létezéséről sem hallottak korábban. Ezek az emberek a hazájukból menekültek el, Európába értek, és egy komplikált rendszer csapdájába estek, az európai, illetve magyar törvényeknek és szabályozásoknak köszönhetően. Mindez pedig magát a menedékkérést teszi még nehezebbé. Néhányan semmit nem tudnak az alapvető jogaikról. Ez köszönhető annak is, hogy nem biztosított a hivatalos papírok, döntések lefordítása a migránsok nyelvére.
Az információ hiánya a saját menedékkérésük ügyében nagyon sok stresszt okoz. Rengeteg idő telik azzal, hogy várják a híreket az ügyükben. A MigSzol tagjai látogatásuk alatt hasznos információt nyújtottak, illetve próbáltak néhány kérdést megválaszolni, de mindig kiemelték, hogy minden egyes eset különböző, és nincs egy, általános válasz. A tavalyi évben pedig a menedékkérések száma megtízszereződött a korábbi időszakhoz képest, talán ez is az oka, hogy az elbírálás időtartama hosszabbodott.
Összegezve elmondható, hogy az általánosságban jobbnak mondható körülmények ellenére a szegényes egészségügyi-ellátás, az élelmezésbeli gondok, az összezavarodottság a törvények és a fordítás nélküli információk miatt a menedékkérés egy hosszadalmas és stresszel teli folyamat azoknak az embereknek a számára, akik egy jobb élet reményében távoztak országukból.
On the 18th of January 2014 some of the asylum-seekers living in the Vámosszabadi open camp invited Migráns Szolidaritás Group (Migszol) to visit them. While Migszol was waiting for their contact, D., in front of the camp, the local police came and after 15 minutes the police left since there was no trouble. (Reminder: MigSzol article on demonstrations that happened in Győr and Vámosszabadi against the camp opening.
General conditions in the camp
The general conditions in the Vámosszabadi camp seemed better than the ones in Bicske or Debrecen. This might be the result of the campaign of the locals who did not want the camp to open up – Immigration Office (OIN) wanted to make sure that the villagers have no reason to complain about the state the camp is in.
According to D. the number of people living in the camp was up to 200 persons last September. There are now around 40 people. They are mainly coming from Ghana, Nigeria, Senegal and Kosovo but recently some people from Afghanistan arrived as well. Families with children stayed in the camp too. Currently there is a lot of free capacity. According to MigSzol the minimum obligation of the state should be that if there is free capacity in the open camps, the state must free the asylum-seekers from the jails and transfer them to the open camps.
There are six social workers in Vámosszabadi. They help in case of problems with doctors, give out hygienic products such as shampoo and soap, help with immigration issues and organise activities every week. They also give one hour of Hungarian lesson per week.
There is Internet access for the asylum-seekers in the camp, even though we were told that the connection is really slow. There is a common room with heater where people can gather together. A free bus to the city is available for the asylum-seekers. It leaves every day at 14:00 from the camp and comes back at 17:00. The people we meet had only nice experiences with the inhabitants of Győr so far.
MigSzol is happy to see that the conditions are generally better than in other camps, however the group thinks that they are still not adequate. MigSzol believes that living in a camp – segregated space – is not a good solution. The camp is 45 minutes walk outside of the city (with only one bus a day). It makes integration impossible and social interactions almost nonexistent. There is no space next to the camp to sit down for a drink, nor there is a place to buy food from.
The access to health care is problematic. A doctor comes every day from 14:00 to 14:30. The nurse stays longer. When they need to visit a specialist, the doctor takes the appointment for them. The procedure is really long; usually in between two to three weeks. The camp doctor gives them only painkillers.
In Vámosszabadi the staff provides the food. In other camps the refugees and asylum-seekers receive money for it. The asylum-seekers told us that they preferred the money system since they could cook their own food and/or decide to phone their families or lawyers. The food is now made by the camp’s cook. The asylum-seekers have a lot of problems with that, for example only Hungarian dishes are served, food they are not used to. For this reason some of them talked with the administration explaining that they would rather receive some money or at least cook for themselves. They were told that the cooks have a contract with the camp so they cannot fire them or change the conditions. Thinking that it is not fair if the cooks lose their job, some asylum-seekers volunteered to participate in the cooking so the dishes are now as they know and like.
D. and his friends said that they did not have enough winter clothes but Caritas gave them some. They reported that they are really worried about their future. MigSzol advised them to contact the Hungarian Helsinki Committee (HHC) lawyers to help them for their asylum process – specially for appealing in case of negative answer. They did not know how to get in contact with HHC (they have no money to buy credit for their phones).
MigSzol was informed that the police came twice in the last month to bring asylum-seekers from Vámosszabadi to a detention centre. These events created a stressful environment for those people living in the camp, thinking that they will be the next one.
At the same time the difficulties of living together was made easier thanks to a spontaneous organisation within the camp. Four month ago tensions and fights rose in between the persons living in the camp (different habits, different cultures…). They decided to meet and organise “a leader” for each nationality. If someone had a problem he would refer to his “leader” and then the leader talked with the other communities. The tensions stopped.
General facts regarding the asylum-seekers in Vámosszabadi
Access to legal support is difficult for asylum-seekers. D. took a private lawyer. He did not know about HHC when he needed it. He contacted this lawyer when he had problem in Debrecen camps. The lawyer is in Budapest. D. has to leave in the morning and come back at night in the camp whenever he needs to meet him. He pays from his personal money.
Not all people arriving in Europe or Hungary are aware of what the refugee status is – legally speaking. Some people did not know about the existence of Hungary before coming. Those people fleeing their country arrive to Europe and are trapped in a complicated system involving European and Hungarian legislation. That makes the entire asylum process even more difficult. Some people don’t know about their rights. This is also due to the lack of translated documents provided to migrants.
Finally the lack of information regarding their personal case of asylum procedure also creates a lot of stress. They spend a lot of time waiting for news. MigSzol provided some information and tried to answer some of their questions but insisted on saying that every case is different. There is not one answer. Last year there were 10 times more applications than usual in Hungary and this has probably caused the procedures to slow down.
In the end, even though the conditions in Vámosszabadi camp are generally better than in other camps in Hungary, the poor health access, the food issue, the confusion regarding laws and the lack of translated information make the process of asylum seeking long and stressful for those people who left their home hoping for a safer life.
1. A person who has a well-founded fear of being persecuted in his/her country of origin because of his/her race, religion, nationality, political opinion or membership in a “particular social group”. Geneva convention
Mi itt Magyarországon a menekültként elismert embereket is a hajléktalanságba taszítjuk. Az utóbbi években sok menekült tipikus életútja ez volt: papírok nélkül Magyarországra érkezve 1-12 hónap őrizettel fogadtuk őket, mely során gumibottal hergeltük, majd nyugtatókkal nyugtattuk őket. Az őrizetből kikerülve a nyílt táborokban a többszáz, immár menekültként elismert embert kettő-három készséges szociális munkással fogadtuk, akik helyett évente újakat veszünk fel, hiszen nem is vártuk el tőlük, hogy ilyen kevés kollégával győzzék a menekültek támogatását lakhatásuk és megélhetésük keresésében.
2013-ban kb. 100 Afganisztánból hozzánk érkezett menekültnek lett elege az ígéreteinkből, és ment Németországba tiltakozva az általunk nyújtott kilátástalansággal szemben. Ők a bicskei tábor lakói voltak azelőtt, azé a táboré, ahol többségében azokat tartjuk, akik bebizonyították, hogy hazájukban üldözték őket, és akiknek ezért magyar személyi igazolványt adtunk. A 100 afgán menekült polgártársunk mellett többszáz szintén menekült polgártársunk hagyott itt bennünket, szintén Nyugatra távozva, akik nem akarták megvárni, vagy újraélni a hajléktalanság tapasztalatait.
2013-ban Bicskéről erőszakkal, rendőrökkel egyetlen menekültet sem dobtunk ki az utcára. Kissé nyomatékos ráhatással igen. Aki bedőlt neki, mehetett a hajléktalanszállóra. Nem a legideálisabb hely a menekültek integrációjára, dehát istenkém. Ezzel legalább őszintén elismertük, hogy aki hazájában is kiszolgáltatott, az nálunk is az, kezdjen mindent előről, sőt még előbbről.
2014. február 28. A bicskei tábor lakóinak eddig a napig adunk ultimátumot, hogy kiköltözzenek a táborból. 15 nappal az utolsó nap előtt azt még nem mondtuk meg nekik, hogy ehhez mikor kapnak támogatást, csak megmondtuk nekik, hogy ne türelmetlenkedjenek annyit.2013-ban és 2014-ben a balassagyarmati szállóról viszont raktunk ki rendőrökkel menekülteket. Ők szintén a világ legveszélyesebb országaiból jöttek hozzánk, de a téli fagytól és a hajléktalanokat kriminalizáló önkormányzat egyenruhás végrehajtóitól mégsem kell annyira félniük, mint egy tálibtól, vagy a szíriai generálisoktól, nem igaz?
Nem, nem igaz. Az éghajlat változott, a félelem megmaradt.
A Migráns Szolidaritás Csoport is tiltakozik a hajléktalanságot kriminalizáló politika ellen.
Csoportunk résztvesz A Város Mindenkié Csoport tüntetésén, február 22.-én. hogy együtt tiltakozhassunk a hajléktalanok zaklatása és kriminalizálása ellen.
Here in Hungary we push recognized refugees into homelessness. Over the past few years the typical way of life for many refugees was the following: when they arrive without papers we give them 1-12 months of detention, during which we threaten them with batons and calm them down with sedative pills. After their jailing and we recognise that they are actually refugees, we then welcome them to an open camp and are helped by 2 or 3 social workers — who are replaced annually, because we can not expect such few social workers to really help refugees in their needs of housing and a subsistence amount of social benefits in their new home of Hungary.
In 2013 about 100 refugees, who came to Hungary from Afghanistan, got tired and frustrated with our empty promises, and left Hungary for Germany as a protest against the desperation that we provide them, so well. Before they left they were residents of the camp in the small Hungarian town of Bicske — within that camp live refugees who have proven to us that they were persecuted in their home country, and because of that we give them Hungarian identity cards. Along with those 100 Afghan refugees, hundreds of our refugee residents leave us towards the West, they did not want to wait and have to relive the experience of homelessness that we generously offer.
In 2013 we were generous and, of course, did not use the police to forcibly throw these refugees into the street. Even though, in reality, we did persuade them with a vigorous effort to leave by confusing and frustrating them. Those refugees who fell for our subtle tricks went to the homeless shelters that we pushed them towards. This is not the most ideal place for the ‘integration’ of refugees into Hungarian society, but my goodness they should be thankful for what we offer! In this way, at least, we welsome those who were vulnerable in their own homelands, even if ironically they are still vulnerable in their new home of Hungary.
28th of February, 2013 — this was the deadline we gave to them to move out of the Bicske camp. Of course, 15 days before that last day we didn’t bother to tell them, how they could get social support etc, we only asked them to be impatient with us.
During 2013 and 2014, however, we did throw out refugees with the help of our police. These people also came to us from the world’s most dangerous places, but now they can live in less fear from our winter frost and the police’s enforcement of the government’s new anti-homeless laws — better this than the Taliban or another Syrian atrocity, right? No, it’s not right. Their current climate may have changed but the fear still remains.
The Migrant Solidarity Group of HUngary (Migráns Szolidaritás Csoport) also opposes the Hungarian government’s policy of criminalising homelessness and supports A Varos Mindenkié’s (The City Is For All) ‘International protest against the criminalization of homelessness in Hungary (February 13-15)’.
MigSzol will be going to the AVM protest this February 22, 2014, Budapest — more info:
http://avarosmindenkie.blog.hu/2014/02/16/zarka_helyett_berlakast
On the 18th of January 2014 some of the asylum-seekers living in the Vámosszabadi open camp invited Migráns Szolidaritás Group (Migszol) to visit them. While Migszol was waiting for their contact, D., in front of the camp, the local police came and after 15 minutes the police left since there was no trouble. (Reminder: MigSzol article on demonstrations that happened in Győr and Vámosszabadi against the camp opening).
General conditions in the camp
The general conditions in the Vámosszabadi camp seemed better than the ones in Bicske or Debrecen. This might be the result of the campaign of the locals who did not want the camp to open up – Immigration Office (OIN) wanted to make sure that the villagers have no reason to complain about the state the camp is in.
According to D. the number of people living in the camp was up to 200 persons last September. There are now around 40 people. They are mainly coming from Ghana, Nigeria, Senegal and Kosovo but recently some people from Afghanistan arrived as well. Families with children stayed in the camp too. Currently there is a lot of free capacity. According to MigSzol the minimum obligation of the state should be that if there is free capacity in the open camps, the state must free the asylum-seekers from the jails and transfer them to the open camps.
There are six social workers in Vámosszabadi. They help in case of problems with doctors, give out hygienic products such as shampoo and soap, help with immigration issues and organise activities every week. They also give one hour of Hungarian lesson per week.
There is Internet access for the asylum-seekers in the camp, even though we were told that the connection is really slow. There is a common room with heater where people can gather together. A free bus to the city is available for the asylum-seekers. It leaves every day at 14:00 from the camp and comes back at 17:00. The people we meet had only nice experiences with the inhabitants of Győr so far.
MigSzol is happy to see that the conditions are generally better than in other camps, however the group thinks that they are still not adequate. MigSzol believes that living in a camp – segregated space – is not a good solution. The camp is 45 minutes walk outside of the city (with only one bus a day). It makes integration impossible and social interactions almost nonexistent. There is no space next to the camp to sit down for a drink, nor there is a place to buy food from.
The access to health care is problematic. A doctor comes every day from 14:00 to 14:30. The nurse stays longer. When they need to visit a specialist, the doctor takes the appointment for them. The procedure is really long; usually in between two to three weeks. The camp doctor gives them only painkillers.
In Vámosszabadi the staff provides the food. In other camps the refugees and asylum-seekers receive money for it. The asylum-seekers told us that they preferred the money system since they could cook their own food and/or decide to phone their families or lawyers. The food is now made by the camp’s cook. The asylum-seekers have a lot of problems with that, for example only Hungarian dishes are served, food they are not used to. For this reason some of them talked with the administration explaining that they would rather receive some money or at least cook for themselves. They were told that the cooks have a contract with the camp so they cannot fire them or change the conditions. Thinking that it is not fair if the cooks lose their job, some asylum-seekers volunteered to participate in the cooking so the dishes are now as they know and like.
D. and his friends said that they did not have enough winter clothes but Caritas gave them some. They reported that they are really worried about their future. MigSzol advised them to contact the Hungarian Helsinki Committee (HHC) lawyers to help them for their asylum process – specially for appealing in case of negative answer. They did not know how to get in contact with HHC (they have no money to buy credit for their phones).
MigSzol was informed that the police came twice in the last month to bring asylum-seekers from Vámosszabadi to a detention centre. These events created a stressful environment for those people living in the camp, thinking that they will be the next one.
At the same time the difficulties of living together was made easier thanks to a spontaneous organisation within the camp. Four month ago tensions and fights rose in between the persons living in the camp (different habits, different cultures…). They decided to meet and organise “a leader” for each nationality. If someone had a problem he would refer to his “leader” and then the leader talked with the other communities. The tensions stopped.
General facts regarding the asylum-seekers in Vámosszabadi
Access to legal support is difficult for asylum-seekers. D. took a private lawyer. He did not know about HHC when he needed it. He contacted this lawyer when he had problem in Debrecen camps. The lawyer is in Budapest. D. has to leave in the morning and come back at night in the camp whenever he needs to meet him. He pays from his personal money.
Not all people arriving in Europe or Hungary are aware of what the refugee status is – legally speaking. Some people did not know about the existence of Hungary before coming. Those people fleeing their country arrive to Europe and are trapped in a complicated system involving European and Hungarian legislation. That makes the entire asylum process even more difficult. Some people don’t know about their rights. This is also due to the lack of translated documents provided to migrants.
Finally the lack of information regarding their personal case of asylum procedure also creates a lot of stress. They spend a lot of time waiting for news. MigSzol provided some information and tried to answer some of their questions but insisted on saying that every case is different. There is not one answer. Last year there were 10 times more applications than usual in Hungary and this has probably caused the procedures to slow down.
In the end, even though the conditions in Vámosszabadi camp are generally better than in other camps in Hungary, the poor health access, the food issue, the confusion regarding laws and the lack of translated information make the process of asylum seeking long and stressful for those people who left their home hoping for a safer life.
Pontosan 22 évvel ezelőtt, 1992. február 4-én Solt Ottilia, az SZDSZ parlamenti képviselője a Belügyminiszert vonta kérdőre azzal az 57 kínai állampolgárral kapcsolatban, akiket Magyarország Kínába toloncolt vissza, és akiket megérkezésükkor megalázó bánásmódban részesítettek.
Solt Ottilia nem fogadta el a miniszter üres válaszát, és ezt válaszolta: “Ami a konkrét válaszokat illeti, a belügyminiszter úr megfeledkezik arról, ami – nem is olyan régen – ebben az országban folyt. Mi nagyon jól emlékszünk azokra a magyar állampolgárokra, akiket a testvéri Ausztria diszkréten visszatoloncolt ide – miközben a magyar hatóságok, természetesen, fogadták ezeket a magyar állampolgárokat, miközben az ő útlevelük visszatérérsre jogositotta őket, és miközben nem azonnal vették őket börtönbe, csak éppen a III/III-as szállt rá azokra, akikről diszkrét jelzés érkezett, hogy tudniillik kérték külföldön
maradásukat, és ezt nem kapták meg.”
(…)
“Elképzelhető tehát, hogy nagyobb körültekintéssel kellene dönteni, mielőtt bérelt repülőgépen, a kommandóegység kiséretében “nyújtjuk át” kommunista diktatúrák hatóságainak a kezébe azokat az állampolgárokat, akiknek a sorsáról nem fogunk hiteles tájékoztatást kapni a továbbiakban.”
(1992. január 3-án Magyarország 57 kínai állampolgárt toloncolt vissza a Kínai Népköztársaságba. Mindannyian érvényes útlevéllel és tartózkodási engedéllyel érkeztek Magyarországra, amelyek később lejártak az itt-tartózkodásuk ideje alatt. Az őket kísérő emberek beszámolója szerint rögtön a repülőtérre érkezésükkor kínai hivatalnokok vették körbe őket, akik a hidegben guggoltatták őket, amíg csak jelen voltak a megalázó bánásmód szemtanúi.)Exactly 22 years ago, on 4 February 1992, Ottilia Solt, an MP from the Liberal Democrats questioned the Minister of Interior about 57 Chinese people who were deported from Hungary to China and were facing degrading treatment upon their arrival.
Ottilia Solt did not accept the Minister’s empty answer, and said: “Regarding the concrete answers, the Minister of Interior forgets what – not even a long
time ago – has happened in this country. We remember very well those Hungarian citizens who were discreetly deported by the brotherly Austria – while the Hungarian authorities certainly received these Hungarian citizens, while their passports made them able to return to Hungary, and while they were not taken to prison immediately, just the III/III-unit (the Hungarian national security during the Communist times) jumped on those, who – according to a discreetly given information about them – asked for a permission to stay abroad but did not get it.”
(…)
It is imaginable therefore, that the authorities would decide more carefully before we – in rented airplanes, escorted by commando units – “deliver” those citizens in the hands of the authorities of communist dictatorships, whose later fate will not be revealed to us in a trustworthy way.”
(On 3 January 1992 Hungary deported 57 Chinese citizens to The People’s Republic of China. They all came to Hungary with valid passports and residence permits which later expired during their stay. According to some people who escorted them to China, the deported people were immediately surrounded by Chinese officials who ordered them at the airport to crouch in the cold.)
2013. december 2-án a Migráns Szolidaritás Csoport egy nyílt levelet tett közzé, melyben a Bicskei Befogadó Állomáson szolgálatot ellátó rendőrök jelenlétéről írtunk, amely a menekültek elmondása szerint megfélemlítő hatással van rájuk a táborban töltött mindennapjaik során.
A nyílt levélben – amelyet a rendőrségnek és az ügyészségnek is elküldtünk – egy afgán személlyel történt eseményről is beszámoltunk, aki az Átlátszó videóján nyilatkozik egy rendőri intézkedés során szerzett sérüléséről. A Csoportunknak az eseménnyel kapcsolatban 2013 októberében információt adó menekültek véleményét a nyílt levélben is leírtuk, mely szerint az afgán menekült kezét a rendőrök eltörték az intézkedés során.
A levél és az Átlátszó videója alapján a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség elrendelte a nyomozást ismeretlen tettes ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt. A nyomozás elrendelését üdvözlendőnek tartjuk, ezzel a nyomozó hatóságok igazolják, hogy komolyan veszik az ügyet. Az Ügyészség Csoportunkat is megkérte arra, hogy szolgáltassunk információt az afgán menekült adataival kapcsolatban. Mivel a sérülést szenvedett menekülttel korábban nem álltunk kapcsolatban, utólag kaptuk meg más menekültektől a nevét, akik viszont már nem tudták megerősíteni a korábbi véleményt, mely szerint a menekült kezét a rendőrök eltörték volna.On 2 December 2013 the Migrant Solidarity Group has published on our website an open letter, in which we are writing about the police presence in the Reception Centre for Refugees in Bicske, because according to the refugees the presence of the police has a threatening effect on their everyday lives.
In the open letter – which we also sent to the police and the prosecution – we also report about an incident with an Afghan refugee, who speaks on the video made by Átlátszó. He is saying on the video how his arm got injured while the police wanted to break up a fight between other refugees.
The Migrant Solidarity Group received information about the same incident from other refugees in October 2013, and in the open letter we also wrote the opinion of the refugees, according to which the police broke the arm of the Afghan refugee.
Based on the open letter and the video made by Átlátszó, the prosecution started an investigation against an unknown offender because of ill-treatment in official proceedings. The Migrant Solidarity Group welcomes the attitude of the prosecution, because this shows that the prosecution treats the case seriously. The prosecution also requested information from our Group about the Afghan refugee. Since the Migrant Solidarity Group has not been in contact with the Afghan refugee, we received his data about other refugees, who did not confirm that the police broke the arm of the Afghan refugee.
[Magyarul]
Dear Police Headquarters of Hungary,
We have been informed by the media (PrivatKopo.hu and NOL.hu) that the crime which was committed by the two Hungarian young men against a refugee – according to the information of the nol.hu – from Ivory Coast was a serious hate crime. The two Hungarians were beating the refugee from Africa with a stick. We were also informed by these sources that one of the suspects of the hate crime is a son of a local politician, who is a member of the currently governing party (Fidesz). According to the NOL.hu article which was published on 18 November, 2013, the crime is still only considered as a breach of peace with arms which is a much less serious crime than the violence against a member of a community (hate crime). For breaching the peace, the criminals can be punished with up to 3 years of imprisonment, if committed with arms, as these Hungarian suspects, whereas the offender of the violence against a member of a community can be punished by 2-8 years imprisonment, if committed with arms. According to both articles, the suspects are not in pre-trial detention, thereby still constituting a threat to the refugees of the Bicske camp.
We would like to ask the following questions from the Police Headquarters of Hungary:
Do the police still consider that the hate crime offenders only committed a breach of peace, and not a racist attack?
If the police still does not consider the attack as racially motived against the African person, is it because one of the suspects is the son of a local political, who is a member of the currently governing party (Fidesz)?
Are the suspects not in pre-trial detention, because one of the suspects is the son of a local politician, who is the member of the currently governing party (Fidesz)?
Thank you very much for the answers in advance.
Migrant Solidarity Group of Hungary
[english]
Tisztelt Országos Rendőr-főkapitányság!
Tudomásunkra jutott a médiából (Bicske: afrikai menekültet vert meg egy fideszes képviselő fia és Bottal bántalmaztak egy afrikai menekültet Bicskén)), hogy a bűncselekmény, amit két magyar fiatalember követett el egy menekült ellen – aki információi szerint elefántcsontparti származású – egy súlyos gyűlölet-bűncselekmény. A két magyar fiatal egy bottal bántalmazta a menekültet. Ezekből a forrásokból arról is értesültünk, hogy a gyűlölet-bűncselekmény egyik elkövetője egy helyi politikus fia, aki történetesen tagja a jelenleg kormányzó pártnak (Fidesz). A NOL.hu cikke szerint, mely 2013. november 18-án jelent meg, a bűncselekmény továbbra is garázdaságként van nyilvántartva, ami sokkal kevésbé komoly, mint a közösség tagja ellen elkövetett erőszak (gyűlölet-bűncselekmény). Garázdaságért az elkövetők 3 évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetőek, ha azt felfegyverkezve követték el, mint ahogy ez esetben a gyanúsítottak ezt tették, a közösség egy tagja elleni erőszak azonban 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Egyik cikk szerint sincsenek előzetes letartóztatásban az egyértelműen rasszista indítékú bűncselekmény gyanúsítottjai, ezért továbbra is veszélyt jelentenek a bicskei menekülttábor lakóira.
A következő kérdéseket szeretnénk feltenni az Országos Rendőr-főkapitányságnak:
A Rendőrség továbbra is úgy véli, hogy a gyűlölet-bűncselekmény vétkesei csak garázdaságot követtek el, és nem egy rasszista támadást?
Ha a Rendőrség továbbra sem az afrikai személy elleni rasszista indíttatású támadásként kezeli az esetet, az azért van, mert az egyik gyanúsított egy helyi politikusnak a fia, aki történetesen a jelenleg kormányzó párt (Fidesz) tagja?
A gyanúsítottak szintén ugyanezen okból nincsenek előzetes letartóztatásban?
Válaszukat előre is nagyon köszönjük.
Tisztelettel,
Budapest, 2013. december 3.
Migráns Szolidaritás Csoport
Tisztelt Bicskei Rendőrkapitányság!
Tisztelt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal!
A Bicskei Befogadó Állomáson tartózkodó menekültek arról számoltak be a Migráns Szolidaritás Csoport tagjainak, hogy a közelmúltban a bicskei táborban szolgálatot ellátó rendőrök jelenlétét különösen súlyos sérelemként élik meg. A pár száz négyzetméternyi tábor területén a naponta akár 10-30 rendőr jelenléte ugyanis szorongást és értetlenséget vált ki belőlük. Szorongást a rendőrök puszta jelenlététől, mert köztudott, hogy a menekültek nem véletlenül hagyták el hazájukat, legtöbbször az állami hatóságok fegyveres-egyenruhás tagjai üldözték őket vallásuk, nemük, fajuk, politikai véleményük, vagy bármilyen egyéb
társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt. Értetlenséget pedig azért, mert senki sem érti, hogy ahol nem bűncselekményeket elkövető személyek élnek, ott miért van szükség ilyen mértékű rendőri jelenlétre.
„Most börtönben vagyunk?” – tette fel a kérdést egy menekült gyermeke a minap, és szülője nem tudta könnyen megnyugtatni gyermekét. Continue reading Nyílt levél a Báh-nak és a bicskei rendőrkapitányságnak a rendőrjelenlétről